Milorad Dodik, a bosznia-hercegovinai Szerb Köztársaság (RS) elnöke a Banja Luka-i Nemzetgyűlés helyett valamelyik piacon gondolhatta magát, amikor május 21-ei felszólalásában partnerséget ajánlott fel a világ vezető hatalmai (az Egyesült Államok, az EU, Oroszország és Kína) mellett Szerbiának és Magyarországnak az RS alatt megbúvó ritka ásványi kincsek kitermelésére. Történt ez csupán pár héttel azt követően, hogy a magyar miniszterelnök egyik legfontosabb balkáni szövetsége a Donald Trump által személyesen kiválasztott vállalatok kezébe is odaadta volna a lítiumkitermelés jogát. A szintén „szuverenista” Dodik ajánlatai mögött felsejlik a boszniai szerb politikus szorult hazai és nemzetközi helyzete, a Szerbia és az EU között létrejött lítiummegállapodás, valamint az egyre látványosabb magyar gazdasági érdekeltségek is.

Boszniában is van a jövő aranyából

Nem Szerbia az egyetlen nyugat-balkáni ország, ami alatt ritkaföldfémek találhatóak. Bosznia-Hercegovina keleti, Szerbiával határos és geológiailag egybefüggő részei – vagyis a Drina-folyó mente, a Majevica-hegység nyúlványai – szintén jelentős mennyiségű lítiumot, magnéziumot, bórt és káliumot rejtenek. Ez jelenleg politikai és gazdasági értelemben is telitalálat: ezek azok a kritikus nyersanyagok, amelyekért hatalmas a verseny a világpiacon. Az EU-nak is eltökélt szándéka, hogy kialakítsa saját ellátási-láncát, ezzel csökkentse a Kínától való függését, megalapozza saját elektromosautó-iparát és felgyorsítsa a zöld átmenetet (vagyis a fosszilis energiahordozóktól való fokozatos leválást).

Természetesen Bosznia-Hercegovinában is tisztában vannak ezeknek a nyersanyagoknak, különösen a „fehér aranynak” vagy a „jövő aranyának” nevezett lítium fontosságával, így már ki is tört a boszniai lítium-láz. 2023-ban hivatalosan a svájci Arcore AG bányászati cég „fedezte fel”, hogy a boszniai RS területén, egészen konkrétan Lopare járás alatt nagy mennyiségű kritikus nyersanyag-készletek rejlenek, ezek potenciális felvásárlói között pedig már a Mercedes-Benz tulajdonosát, a német Daimler AG-t is hallani. A svájci vállalat szerint már 2026 végén képes lenne elkezdeni a kitermelést, de egyelőre az RS hatóságai még tendert sem írtak ki, és úgy tűnik, inkább a nagyobb halakat (mint az Egyesült Államokat) vagy szoros szövetségeseit (mint Magyarországot) látnák a pályázók – és a nyertesek – között.

Lítiumot a szabadságomért

Dodik igencsak szűk bel- és külpolitikai mozgásterének jó példája lehet az, hogy milyen bőszen próbálja az RS területe alatti lítiumot kiárusítani. A feltétel? Mindenki hagyja az RS-t, de inkább őt békén, a boszniai szerb (jogi) felfogás szerint értelmezzék és tartsák (tartassák) be a háborút lezáró 1995-ös daytoni békemegállapodást, és ha már úgyis témánál vagyunk, a Dodik elleni szankciók feloldását is csapjuk ezek mellé.Dodikot februárban első fokon egy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték, és hat évre eltiltották a közhivatali pozíciók betöltésétől. Ez évtizedek óta nem látott politikai káoszt indított el Bosznia-Hercegovinában, de az RS elnöke, a hazai elfogatóparancs ellenére, továbbra is szabadlábon van. Dodik az amerikaiaktól, pontosabban Donald Trumptól ennek a patthelyzetnek a végét szeretné elérni egy olyan „megoldással”, ami a boszniai szerb politikusra nézve kedvező lenne – vagy legalábbis nem lenne rossz –, és még adott esetben egy kis pénz is társulna hozzá.

Dodik, aki szinte a Fehér Házhoz és magához az amerikai elnökhöz intézte márciusi megszólalását, viszonylag jól látja az amerikai külpolitika irányvonalait Kína és a kritikus nyersanyagok kapcsán. „Tudjuk, hogy az Egyesült Államokat mélyen aggasztja a kínai ásványkincsektől való stratégiai függősége. Tudjuk, hogy Trump elnök kormánya prioritásként kezeli a kritikus ásványianyag-ellátási láncok biztosítását”, mondta a boszniai szerb politikus. Az ajánlat, miszerint az RS (vagyis inkább lényegében Dodik) stratégiai együttműködést kötne az Egyesült Államokkal (vagyis inkább lényegében Trumppal), akár még az amerikai elnök tetszését is elnyerheti. A nyersanyagok és stratégiai fontosságú helyek amerikai kézbe vagy ellenőrzés alá kerülése érdekében nem kellene szuverén államok (Kanada, Panama és a Dániához tartozó Grönland) bekebelezésével fenyegetni vagy a katonai támogatáshoz hasonló, bonyolult megállapodásokhoz kötni (Ukrajna), ha kedvezőbb feltételekkel vannak „önként jelentkezők” is.