A maga nemében történelmi döntést hozott múlt héten az Alkotmánybíróság, amikor megsemmisítette a magyar klímatörvény legkártékonyabb pontját, a Pató Pál szellemét idéző, a jól van az úgyat jóváhagyó bekezdést: azt, ami lehetővé teszi, hogy a magyar állam ne tegyen semmit, és közben elégedetten mondhassa, hogy még így is megfelel a saját maga által hozott jogszabályoknak.

A szerdán nyilvánosságra hozott határozat több ponton is alkotmányellenesnek nyilvánította a 2020-ban elfogadott klímatörvényt.

Lényegében azt mondták ki, hogy az nagyjából annyit ér, mint egy darab papír: mindösszesen egyetlen oldalnyi szöveg azzal a deklarációval, hogy majd 2050-ig nullára kell vinni a kibocsátást.

Civilek és környezeti szakértők már az elfogadása idején is egyértelműen jelezték, hogy ez a gyakorlatban egyenlő a nullával. A törvény betűje szerint ugyanis egyelőre lényegében nincsen semmi kötelező tennivaló, hiszen Magyarország 2030-ig esedékes (1990-hez képest 40%-os) kibocsátáscsökkentési vállalásait eleve annyira alacsonyra lőtték be, hogy az bármifajta erőfeszítés nélkül már most is teljesül: nagyrészt egyszerűen amiatt, hogy a rendszerváltás után összeomlott a súlyosan szennyező iparágak jelentős része.

Így hiába válnak mindenki számára kézzelfoghatóvá az éghajlatválság egyre súlyosabb tünetei a Kárpát-medencében is, hiába jönnek évről-évre egyre komolyabb ízelítők aszályokkal és villámárvizekkel, félsivatagosodással, hőhullámokkal és extrém időjárási eseményekkel abból, hogy milyen, a mostaniaknál minden előrejelzés szerint sokkal durvább szélsőségek válnak természetessé a klímaválság előrehaladtával, hiába van a magyar államnak piros nyuszifüles klímatörvénye is, abból nem következik semmi a világon.

Ez idáig is így volt, de mostantól legalább már az alkotmánybíróság is kimondja, sőt, arra kötelezték a magyar Országgyűlést, hogy 2026 nyaráig hozzanak új, a marketingszempontoknál komolyabb klímatörvényt. Kár, hogy a gyakorlatban ebből sem fog következni semmi, de papír legalább lesz arról, hogy a magyar állam heveny és mulasztásos alkotmánysértésben szenved, miközben az aktuális választási ellenséggyártásra koncentrálva úgy tesz, mintha nem lenne holnap (ami így nem is lesz igazán, így legalább önbeteljesítő jóslatként működik a kormánypolitika).

„Ez nem a végső győzelem, de egy fontos lépés. Akik a klímaváltozást a szívükön viselik, jobb helyzetben vagyunk, mint akár egy hete, az alkotmánybírósági határozat kihirdetése előtt. A döntés világossá teszi, hogy az éghajlatváltozás tekintetében van állami feladat”

– értékelte a döntés pozitív oldalát a Másfélfok szerdai sajtóklubjában Dr. Sulyok Katalin. Sulyok az ELTE jogi karán és az angliai Durham Egyetemen is főleg klímajogi kutatásokkal foglalkozik, több klímaperben vett részt szakértőként az Európai Bíróságon is, mellesleg pedig Sulyok Tamás köztársasági elnök lánya, aki régóta küzd azért, hogy kikényszeríthető legyen az állam felelőssége a klímaváltozással kapcsolatban.