„Nem hagyjuk abba!” címmel tüntetett Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő, ma ismét a Ferenciek terén.

A tüntetés kezdetén olyan hangerővel szól a Mocskos idők, mintha Menyhárt Jenő egyszerre akarná az összes mocskos időt szeretni, amit a dal születése óta eltelt bő 40 évben maga mögött kellett hagynia. A jövő itt van, ugyebár. Sose lesz vége.

Azok, akik viszont ezen a kedden sokadjára is kijöttek tüntetni Hadházyval, reménykednek benne, hogy vége lesz, talán nem is olyan sokára.

Hogy nem ma és nem itt, az viszont elég hamar kiderül: pár száz dühös és elégedetlen ember gyűlt össze, már-már családias a hangulat, sokan a kezdetek óta részt vesznek a keddi szeánszokon. De többen is, akikkel beszéltünk, kiemelték: ezek az alkalmak elsősorban azért fontosak, hogy közösségként tartsák életben az elégedetlenséget.

„Mint tüske a köröm alatt” – mondja egy idősebb hölgy, aki szerint az a fontos, hogy „Orbánnak és a bandájának” fáj, hogy vannak, akik láthatóvá teszik a bűneiket. És olyan is van, aki szerint ha nem tiltakoznának hétről hétre, ki tudja, milyen „gazemberségeket” követtek volna még el.

„Vége van. Vége, vége. Ugye?” – ezt már egy férfi kérdezi, nagyon szeretne ölelkezni is, a hátára azt írta filccel: „Nem ezt ígértétek!”

Hadházy Ákos rögtön azzal is kezdi: még mindig vannak olyanok, akik ma jöttek ki először a tüntetésre. Gimpel Tamás zenész pedig azokhoz szól, akik nincsenek itt.
Ő is fél, de csak kicsit – üzeni nekik. De nem csak ő fél, hanem a hatalom is – mondja. Félti a munkáját is. De nem csak neki kell félnie, hanem „nekik” is. „Mert ki lesznek rúgva.” Ez nagyon tetszik mindenkinek.

„Még 300 nap, és mind kormánypártiak leszünk” – jelenti ki, majd hozzáteszi, ő addig jön a tüntetésekre, amíg kell. Nem hagyjuk abba – skandálja a tömeg.

A beszédek ezután a megszokott mederben haladnak: fél a hatalom, sorra dőlnek ki a csontvázak, nem hagyjuk, nem félünk, már csak 10 hónap. Követelések, éneklések, tapsolások.

Érdekes a kettősség, ami megjelenik nemcsak a felszólalók egy részének a beszédében, de a közönség gondolkodásában is.

Míg a legtöbben, akikkel beszéltünk, meg vannak győződve arról, hogy a nagytakarítási törvényt például azért naponta el a kormány, mert meghátrált a tiltakozások hatására, sokak szerint a jövő áprilisi választásokra kell koncentrálni, ott kell majd megdönteni a rendszert. Ám sokan aggódnak is, hogy a választásokat valamilyen módon elcsalja majd a Fidesz, vagyis tüntetni is kell, hogy érezzék a nyomást. De a tüntetések eredeti célját, vagyis a gyülekezési törvény visszavonását nem lehet ilyen tüntetésekkel elérni. Sakk-matt.

Aki itt van, aszerint többen kellene, hogy legyenek. De aki itt van, az is hallott már mindent, ami elhangzott, ha nem most, akkor az elmúlt X évben bármikor máskor. Itt aztán senkit nem lep meg, hogy a kormány környékén korrupciós ügyek fedezhetők fel, nyomokban. Sem az, hogy az ország nem jó irányba megy. Az meg pláne nem, hogy ennek oka a Fidesz környékén keresendő.

„Mi a fasz van ebben az országban?” – teszi fel a sokakat foglalkoztató kérdést egy felszólaló, idézve a tüntetéseken rendre felbukkanó transzparens feliratát. A NER-en kívül is van élet – mondja megnyugtatásként.

„Mocskos Fidesz!” – skandálják a hallgatók. „Elegünk van” – áll két néni narancssárga molinóján. Bródy János elküldte az Ezek ugyanazok című számát.

Vannak viccek Sulyok „SzF” Tamásról, Szentkirályi „Csomagtartó” Alexandráról, a Harcosok Klubjáról, és egyéb aktualitásokról. Nevetnek is az emberek, de valahol abszurd, ahogy a mindennapi valóságunkban a kormány egyik vezető politikusa szemléltető eszközként zár csomagtartóba egy embert, hogy gyűlöletkeltő kormányzati üzeneteket próbáljon beleégetni a retinákba. És ennek az abszurditása érezhető a Ferenciek terén is, ahol egy ponton egyszerre skandálják az emberek azt, hogy „Ruszkik haza” , és azt, hogy „Orbán takarodj”.

Pár kósza zebra (lufi- és jelmezformátumban is) van még a tömegben, szivárványos kiegészítők garmadája, pár momentumos zászló, EU-s zászló, piros-fehér-zöld zászló. Sípok, kereplők, kitűzők.

Sajnos az V. kerületi önkormányzat által kihelyezett párakapu nem üzemel. Pedig igény az lenne rá. Fél hétkor megszólal a harang is, de nem tudja megakasztani sem a beszédek és zenei bejátszások sorát.

Negyed órával később Hadházy megszavaztatja a jelenlévőket: bírják-e meg egy pár percig, amíg beszél, vagy induljanak tovább. Az indulni vágyókat leszavazzák. A politikus fel is veti, mi lesz a nyári szünetben. A tömeg itt a „Nem hagyjuk abba” opciót szavazza meg.

A polgári engedetlenségről is szól néhány szót: erre van szerinte szükség, hiszen ha a hatalomnak nem elég, hogy ennyien követelnek változást, akkor több kell ahhoz, hogy látszódjon az akarat. Ezért van arra szükség, hogy minél láthatóbb legyen a tiltakozás. Zavart kell okozni, ehhez pedig a polgári engedetlenség eszközeivel kell élni.

„Ma is arra van szükség, hogy megzavarjuk a közlekedést” – mondja Hadházy. Ugyan a túraútvonal az ügyészség épületéig tartana, de a kezdeti lendületet megtörve a rendőrség már az Erzsébet híd pesti hídfőjénél megállította a vonulókat.

A párszáz fős tömeg az Erzsébet hídon tett rövid kitérő után visszafordult, az Astorián dobott egy balost, és elindult a Legfőbb Ügyészség Markó utcai épülete felé. Innentől a rendőrök igyekeztek a járdán tartani az embereket, ami azzal is járt, hogy még a zebrákon se engedték át őket (nyilván azért, nehogy középen meg találjanak állni).

Hadházy Ákos viszont így ezeken a pontokon megénekeltette az embereket, a Kossuth nóta többször is szólt, de egy ponton még a Tavaszi szél is elhangzott. Ahogy a Himnusz is. A nem túl széles, de magas épületekkel övezett Bajcsy-Zsilinszky úton impozáns öblösséggel visszhangzott a „fasiszta diktátor” skandálás.

Így, hogy a rendőrök a keskeny járdákra terelték az embereket, a turisták és jarókelők közé, a menet elég komótosan tempózott, ezzel pedig tökéletesen megvalósult az, amiről Hadházy beszélt: zavart sikerült kelteni, méghozzá a város kellős közepén, ahol jó sokan láthatták így a menetet, és hallhatták az olyan klasszikus rigmusokat, mint az „Orbán takarodj”, vagy a „Mocskos Fidesz”. Arról nem is beszélve, hogy „Pintér Sándor, a kurva anyád”. Ebben a tempóban csaknem fél 9 lett, mire sikerült elérni a célt: az üres épületet, ami otthont ad a Legfőbb Ügyészségnek.

A sor elején voltak, akik ekkor már a Kutyapárt Kossuth téri porfesztiváljára gyúrtak.
Hadházy Ákos pár kortynyi víz után megköszönte mindazoknak, akik eljöttek, és a rendőröknek, hogy segítettek lezárni az Erzsébet hidat. Szólt még hosszabban (ha már pont erre jártunk) a korrupcióról, egész pontosan a Volvó-ügyről és annak konzekvenciáiról. És persze Polt Péterről is, aki főügyészi posztját alkotmánybírói székre cserélte nemrég. Ami szerinte már csak azért is fontos, mert ha és amennyiben jövőre választási csalások történnek, a panasz útja a Kúriára és az Alkotmánybíróságra vezet, ám a Kúria és az Alkotmánybíróság élén is olyanok ülnek majd, akik lekötelezettjei a jelenlegi kormánynak.

Hadházy kissé csalódottan konstatálta, hogy ma este nem voltak túl sokan.
„Szánalmas, lúzer, alávaló nép vagyunk, ha ezt hagyjuk” - mondta, és arra biztatott mindenkit, hogy folytassa a tiltakozást. Nem hagyjuk - kiabáltak a még jelenlévők. A tüntetés a Szózat éneklésével véget is ért. A porfesztiválra már nem követtük az érdeklődő demonstrálókat.

Jövő héten is jöttök? - tudakoltuk hazafelé menet egy csoportnyi egyetemistától.
Jövünk - mondták. Hát akkor ott tala.

Mi történt korábban?

A tüntetéssorozat eredetileg a „gyülekezési” (elsősorban a Pride ellehetetlenítésére predesztinált) törvény módosítása miatt kezdődött. A kezdetben tízezreket, időnként alig százakat megmozgató megmozdulásnak az utóbbi hetekben újabb lendületet adott a nagytakarítási törvény belengetése - ezt azonban a kormány némileg váratlanul elnapolta, majd ősszel folytatják. A múlt héten ugyan nem Hadházy, hanem a többek közt Puzsér Róbert által életre hívott Polgári Ellenállás tüntetett a Kossuth téren, Hadházy ott is felszólalt, egyebek mellett azt is mondta: a legfontosabb, hogy a tüntetéseken kitartást és elszántságot mutatnak, és örülni kell annak is, hogy egyre több ismert és elismert ember szólal fel.

Hadházy szerint a néma kiállással is meg lehet ijeszteni a hatalmat, amelynek a tiltakozás hatására „remegett meg a mocskos keze”.

A mai esemény leírásában pedig úgy fogalmazott: „A hatalom arra számított, amikor elkezdte a »tavaszi nagytakarítás« fantázianevű putyini forgatókönyv megvalósítását, hogy az ellenzék majd nem csinál semmit, vagy legfeljebb tüntikéznek kicsit, aztán megunják és hazamennek. Sokan mondták, hogy felesleges tüntetni a putyini törvények ellen, mert úgyis kifullad a dolog. Hát tessék: Önöknek köszönhetően nem aludt ki az ellenállás lángja, lassan harmadik hónapja hétről-hétre, hol többen, hol kevesebben, de nem hagyták abba, mert Önök tudták, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni! Az ellehetetlenítési törvény tervezetét nem vonták vissza, csak elhalasztották a szavazást. A pisztolyt nem sütötték el, de most is ott van az asztalon, megtöltve.”