Pénteken lejár a tíznapos határidő, amit a „Putyin baromságait” saját szavai szerint megunó amerikai elnök adott Moszkvának egy béketerv elfogadására. Ha ez nem történik meg, jöhetnek az ígérete szerint minden eddiginél brutálisabb szankciók. Ezek már nemcsak az orosz gazdaságot ütnék direktben, hanem az orosz olaj legnagyobb felvásárlóit is: Kínát, Indiát és mindenkit, akik közvetve finanszírozzák az Ukrajna elleni háborút – és akikre Trump egyéb megfontolásokból rámutat.

Mindez azonban ugyanúgy teljesen kiszámíthatatlan, mint a világ vezető hatalmának külpolitikája Donald Trump második hivatalba lépése óta. Az egy-, majd száznapos békeígéret blöffje után, a Putyinnak szóló udvarlások, Volodimir Zelenszkij fehér házi alázása és az ukránoknak nyújtott támogatások felfüggesztése idején még úgy tűnt, az oroszok abszolút nyerő helyzetbe jutottak a washingtoni rezsimváltással.

Mostanra azonban már inkább az a látszat, hogy Moszkva még Trump számára sem tudta hitelesen imitálni a tárgyalási készségét, és a látványos időhúzásával, a tűzszüneti tervek szabotálásával annyira feldühítette az amerikai elnököt, hogy abból minden korábbinál erősebb szankciós politika is következhet. Izgalmas cirkuszi mutatvány lenne, hogy a magyar kormánykommunikáció ezt meddig próbálhatná „békeszankciósként” eladni.

Zombiapokalipszis és nukleáris eszkaláció