Nyilvánvalóan senki sem vonja kétségbe, hogy Donald Trump második ciklusa kitörölhetetlenül nyomot hagy az amerikaiak életén: a vámháborúktól a deportálásokon és a kegyelmi ügyeken át a Nemzeti Gárda kivezényléséig egyes városokba egy sor olyan intézkedéssel rukkolt elő már elnöksége első néhány hónapjában, amelyekre sokáig emlékezni fognak még.

Amitől viszont most az amerikai sajtó (és lassan mások is) hangos, az az, hogy Donald Trump épp a Fehér Házon is nyomot hagy. Nem is akármilyet: soha ennyi arannyal nem stafírozták még ki az épületet. Ami leginkább Trumpról és az ő felszínesen csillogó elvárásairól mesél sokat.

Bő egy hónappal ezelőtt Karoline Leavitt, a Fehér Ház szóvivője jelentette be, hogy a Trump-kormányzat egy 8300 négyzetméteres, 650 fő befogadására alkalmas bálteremmel toldja meg a Fehér Házat, mert bár az „az egyik legszebb és legjelentősebb történelmi épület a világon”, jelenleg nem tud nagyobb rendezvényeket befogadni „anélkül, hogy egy nagy és csúnya sátrat kellene felállítani 100 méterre a főépület bejáratától.”

A projekt mintegy 200 millió dollárba (nagyjából 70 milliárd forint) kerül majd, amit Donald Trump a saját zsebéből, és magánadományozók pénzből finanszíroz majd. Hogy kik ezek a bizonyos magánadományozók, az nem derült ki.

A bejelentés ráirányította a figyelmet Trump ténykedésére a Fehér Házban.

Renoválunk, renoválgatunk?

Kezdjük kicsit messzebbről a történetet. Az nem egyedülálló dolog, hogy egy új elnök valamelyest a maga képére formálja ténykedése legfőbb szimbólumait. A Fehér Ház pedig ilyen, a kezdetektől az az épület, ami robusztusságával hangsúlyozza a mindenkori amerikai elnökök hatalmát.