• Egy NAV-os belső dokumentum szerint súlyos törvény- és szabálysértések történtek az ukrán aranykonvoj elleni akció során, és a Legfőbb Ügyészség felelőssége is felmerül.
  
• A jelentés szerint egy fontos irat ismerete nélkül „a bűncselekmény egyszerű gyanúja sem volt megállapítható”, és semmi nem utal arra, hogy a NAV-ban látták volna ezt az iratot.
• Az ügynek nem csak az Ukrajnával való kapcsolatok miatt van jelentősége.
• Ez az első olyan büntetőeljárás a kormányváltás óta, amelyben magas rangú politikusokat is elővehetnek.

Az elmúlt hónapokban egyre többen érezték a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál, hogy gáz van. Május közepén a hatóság több munkatársát meghallgatták az ukrán „aranykonvoj” ügyében jogellenes fogvatartás gyanúja miatt indult büntetőeljárásban. A tanúvallomásokból kiderül, hogy a sietve megszervezett rajtaütés és a pénzmosás miatt indult eljárás során számos furcsaság történt.

A Telex június 2-án arról írt: Orbán Viktor döntött arról, hogy le kell csapni az „aranykonvojra”, még a rajtaütés időpontja is a kormányzattól jött. Ezt az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH), a magyar kémelhárítás is elismerte a lapnak. Azt írták, március elején a Miniszterelnöki Kabinetiroda polgári nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő államtitkársága irányából jött a döntés, miszerint „a pénzszállító autókon történő rajtaütésnek március 5. napján kell megtörténnie”.

Az akció kivizsgálását célzó büntetőeljárások, azon belül is a Fővárosi Nyomozó Ügyészség által folytatott, jogellenes fogvatartás miatt indult eljárás lehet az első olyan ügy a kormányváltás óta, amelyben politikusok, ezen belül a volt kormányfő büntetőjogi felelőssége is felmerülhet.

A NAV ennek a rendkívül érzékeny helyzetnek a kellős közepén találta magát.

Elkészítettek ezért egy belső jelentést, hogy képet kapjanak arról, mi történt az akció során, milyen hibákat követhetett el a NAV, amely az AH feljelentése nyomán, a Legfőbb Ügyészség kifejezett kijelölésére eljárt az ukrán pénzszállítókkal szemben politikai megrendelésre indított pénzmosási ügyben.

A 444-hez eljutott ennek a belső jelentésnek egy kivonata. Nem tudjuk, pontosan ki vagy kik írták a dokumentumot, amelyre a szöveg egy pontján „ellenőrzésként” hivatkoznak. Arról meggyőződtünk, hogy hiteles anyagról van szó, és kérdésünkre a NAV is elismerte, hogy valóban rendeltek el ilyen vizsgálatot, sőt, többet is. Azt is írták, hogy a még jelenleg is zajló, teljeskörű vizsgálatot „az előző kormányzat működéséhez kapcsolódó jogállami vonatkozásokra” is figyelemmel nyilvánosságra fogják hozni (a lapunknak adott válaszukat később teljes terjedelmében idézzük).

A birtokunkban lévő közel 30 oldalas dokumentum vezetői összefoglalójában 24 pontban sorolják az ellenőrzés megállapításait. Ezek kivétel nélkül mulasztásokról, hiányosságokról vagy konkrét jogsértésekről szólnak.

A jelentés szerint az ukránok ellen pénzmosás gyanúja miatt indult eljárásban az elsődleges intézkedések az akció napján és másnapján keletkezett iratok áttekintése alapján „több pontban is jog-, illetve törvénysértőek”.

Leírják azt is, hogy az „eljárások lefolytatása, dokumentálása során lényeges szakmai hiányosságok merültek fel”.

De a dokumentum talán legfontosabb megállapítása nem is a NAV-ra vonatkozik, hanem a Legfőbb Ügyészségre, amely kijelölte a pénzügyőröket az eljárás lefolytatására.

Az az ügyészség, amely jelenleg a jogellenes fogvatartás miatt indult büntetőeljárásban vizsgálódik, és amelynek legnagyobb hatalmú főügyésze, Fürcht Pál június 8-án lemondott, amit „elsődlegesen az ún. aranykonvoj ügyben közte és a Központi Nyomozó Főügyészség nyomozásának felügyeletét ellátó Legfőbb Ügyészség illetékes szakfőosztálya közötti szakmai nézetkülönbségekkel” indokolt.

A jelentés szerint a pénzmosásos büntetőügynek a NAV illetékes főosztályához „érkezése vonatkozásában felmerült a feljelentést továbbító ügyészi szerv” – a Legfőbb Ügyészség – „nem jogszerű eljárása a nyomozás elrendelésére vonatkozó álláspont és az eljáró hatóság kijelölése kapcsán”.

Vagyis a NAV azt pedzegeti, hogy az ukrán pénzszállítók elleni akcióban részt vevő egyetlen olyan szervnek, amely elvileg nem áll a kormányzat irányítása alatt, megkerülhetetlen szerepe volt abban, hogy a rajtaütés megtörtént, hiszen a feljelentés szignózásával megteremtette ehhez a feltételeket, de nem járt el jogszerűen. Az AH főigazgatója a rajtaütést papíron megalapozó feljelentést közvetlenül a Legfőbb Ügyésznek, Nagy Gábor Bálintnak címezte.

Egy korábbi cikkben két NAV-os vezető tanúvallomása alapján rekonstruáltuk a pénzszállító elfogását megelőző egyeztetéseket, magát az elfogás napját és másnapját, egészen az ukrán állampolgárok kitoloncolásáig. A tanúvallomásokból kiderül, hogy a NAV részéről az akciót irányító két vezetőnek már az ügy legelejétől kételyei voltak azzal kapcsolatban, hogy valóban jogszerű volt-e a NAV kijelölése erre a feladatra.

Illetékességi és hatásköri problémáktól tartottak, és attól, hogy nem elég megalapozott a gyanú, amely alapján az eljárást megindítják. Az egyik NAV-os vezetőt végül az nyugtatta meg, hogy a feljelentés szövege szerint az Információs Hivatal adataira alapozzák a gyanút, és a feljelentést az AH teszi a legfőbb ügyésznek címezve.

Biztosra vette, hogy ezeknek a szervezeteknek van valamilyen adatuk, amire az eljárást alapozhatják. Az is megnyugtatta, hogy a feljelentés címzettje a Legfőbb Ügyészség, tehát onnan küldik le azt a NAV-nak, így az illetékességgel sem lehet probléma.

Úgy gondolta, „a feljelentés kapcsán van egy ügyészi kontroll”.

(Az ügyben több feljelentést is tettek a magyar szervekkel szemben, az ügyészség április végén rendelt el nyomozást, ebben a büntetőeljárásban hallgatták meg az akcióban részt vevő két NAV-os vezetőt május közepén.)

A NAV mint „nyomozó hatóság kijelölésére jogsértő módon került sor”

A NAV által készített belső dokumentum tételesen végigveszi az eljárás fontos mozzanatait, és összeveti őket a vonatkozó jogszabályi előírásokkal. A jogszabályhelyeket akkurátusan idézik a szövegben, és kiemelik a releváns részeket. Például ismertetik, mi volt az ügyészi átirat tartalma, aztán értelmezik azt és az ennek alapján tett intézkedéseket a büntetőeljárásról szóló törvény (Be.) tükrében.

A dokumentumnak ez a része laikus számára nehezen érthető, alapvetően jogi szöveg, ezért a vezetői összefoglaló megállapításaiból indulunk ki. Az ügyészség szerepéről szóló fejezet részletesebb kifejtést igényel, ezért itt a jogi szövegből is idézünk.

A belső vizsgálat egyértelműen azt mondja, hogy a NAV mint „nyomozó hatóság kijelölésére jogsértő módon került sor”, ugyanis az ügyészi átirat, amely a NAV kijelöléséről rendelkezik, nem felel meg a Be. által támasztott alakszerűségnek, konkrétan azért nem, mert az ügyészség a határozatot nem foglalta írásba, csak e-mailen küldte el, így viszont nem minősül határozatnak, amire a jogszerű kijelöléshez szükség lenne.

Arra is felhívják a figyelmet, hogy ha az eljárás bírósági szakaszba jut, ez a mulasztás kihathat a büntetőeljárásban beszerzett adatok, bizonyítékok felhasználására is. Ha tévedésből nem küldte el az írásba foglalt határozatot az ügyészség, akkor a NAV-nak „ezt a körülményt már tisztáznia kellett volna, és be kellett volna szereznie az ügyészi határozatot”, ez azonban nem történt meg.

A NAV-os dokumentumban kifogásolják, hogy bár a törvény szerint a nyomozó hatóság a felderítési szakban önállóan jár el és dönt, és ez a hatáskör nem vonható el, az aranykonvoj ügyben a felderítést nem a NAV végezte.

„Az ügyészi átirat, mely álláspontot, illetve tulajdonképpen utasítást is tartalmaz, nem felel meg a hatályos törvényi szabályozásnak” – írják.

A nyomozó hatóság, azaz a NAV „az ügyészi anyagot utasításként értelmezte és ennek alapján tette meg az intézkedéseket a nyomozás elrendelése kapcsán, de az utasítás jogellenességére nem hívta fel az ügyész figyelmét. Ennek ellenére az ügyészi intézkedés döntésként, utasításként került értelmezésre, és a hatályos szabályozás ellenére a [NAV] a nyomozást el is rendelte egy olyan feljelentés kapcsán, melynek tartalma alapján – a meg nem küldött melléklet nélkül – bűncselekmény gyanújának megállapítás is kérdéses volt.”

A feljelentést az AH tette a Legfőbb Ügyésznek címezte, a kérdéses melléklet pedig tartalmazta azt a jelentést, azokat az információkat, amelyre az AH a feljelentést alapozta. A melléklet a két NAV-os vezető tanúkihallgatásai során is előkerül.

Egyikük – már az akció után – felhívta az ügyészséget a melléklettel kapcsolatban, ahonnan azt a tájékoztatást kapta, hogy az AH „visszavárólag” küldte meg nekik a kért iratot, ezért az már nincs a Legfőbb Ügyészség birtokában. Erre a NAV megkereste az AH-t, akik azt írták, a jelentés nincs náluk, azt az ügyészség nem küldte vissza – legalábbis ez derül ki a tanúvallomásból.

A NAV-os belső jelentés szerint „az irat tartalmának, vagy legalább kivonatának ismerete nélkül a bűncselekmény egyszerű gyanúja sem volt megállapítható”,

és „semmilyen adat, információ nem jelent meg a nyomozati iratok között, mely a melléklet tartalmának ismeretére utalna”.

Emlékeztetnek, hogy önmagában a készpénz mértéke „nem elegendő a pénzmosás bűncselekmény megállapíthatóságához”.

A dokumentumban ez nem kerül elő, de valószínűleg azért kellett mindenáron a NAV-nak eljárnia az ukrán pénzszállítókkal szemben, mert a pénzszállító cég tavaly hivatalos szerződést kötött a magyar rendőrséggel a konvojok fegyveres biztosítására.

„Az ukrán állampolgárokkal szemben alkalmazott bilincs kényszerítő eszköz alkalmazásának jogszerűsége kérdéses”

A NAV a pénzszállító elfogására a TEK-et kérte fel. A már idézett tanúvallomásokból tudjuk, hogy ez nem feltétlenül a NAV saját döntése volt, a nyomozást elvileg vezető NAV-ost már azzal keresték meg a felettesei, hogy a TEK mindenképpen közreműködik majd az akcióban, és a TEK-esek a hivatalos felkérés előtt úgy osztották a feladatokat, mintha ők lennének az ügy urai.

A NAV-os belső jelentés vezetői összefoglalója szerint a „Terrorelhárítási Központ részére küldött felkérés szakmailag nem kellően megalapozott, hiányos és alapvetően ellentmondásos volt”. A Telexnek háttérbeszélgetéseken a TEK bevonását részben azzal magyarázták, hogy azt hitték, az ukránoknál fegyver lesz, és úgy ítélték meg, a TEK felkészültebb ilyen helyzetben. De egy kormányzathoz közel álló forrás nem tagadta, hogy ennek is politikai oka volt, mert a TEK felvonultatása eleve látványosabb, mint a NAV által használt Merkúr kommandóé. (Ezzel kapcsolatos megkeresésükre a TEK azt válaszolta, a jogszabályok értelmében bizonyos esetekben kizárólagos hatáskörrel végzi a „bűncselekményekkel gyanúsítható személyek elfogását, előállítását a felkérő szervek részére”, és erre a feladatra a NAV kérte fel.)

Szintén a vezetői összefoglalóban rögzítik, hogy „a szállítmány az azt kísérő iratok (kiviteli vámokmányok, számlák, CMR fuvarlevelek) alapján vámfelügyelet alatt állt, amely okmányok a szemle kezdetén az eljáró nyomozók rendelkezésére álltak”, vagyis a pénzszállítóknak minden szükséges papírjuk megvolt, mégis eljárás alá vonták őket.

Később is elismétlik, hogy „nincs rögzítve a nyomozati anyagban, hogy

miért volt szükség az értékszállítmány szemléjére, ha a közúti ellenőrzéskor, igazoltatáskor már rendelkezésre álltak a szükséges okmányok, melyek kapcsán ellentmondások nem merültek fel”.

(Bár a NAV nem gyanúsította meg az ukránokat semmivel, a pénzt szállító autókat szemle alá vették, átvizsgálták.)

Azt is rögzítik, hogy a TEK és a NAV közötti összhang „nem volt megfelelő az előállítás jogalapját és a bilincs alkalmazásának szükségességét érintően”. Erről a tanúvallomások alapján részletesen írtunk, a NAV-osok ugyanis többször kérték a TEK-et, hogy vegye le az elvileg tanúként kihallgatott ukránokról a bilincset, ezt Hajdu János TEK-főigazgató utasítására mégsem tették meg („Tanút nem hallgatunk ki bilincsben, vegyék le a tanúról a bilincset” – hangzott el egy ponton az egyik NAV-ostól a tanúvallomása szerint).

A dokumentum szerint „az ukrán állampolgárokkal szemben alkalmazott bilincs kényszerítő eszköz alkalmazásának jogszerűsége kérdéses, de a hiányosan rögzített adatok miatt annak vizsgálata részletekbe menően nem lehetséges (adatok vannak arról, hogy a szemle lefolytatása során is alkalmazásra került), azokról pénzügyőri jelentés nem készült, ennek ellenére a személyi szabadság korlátozása és a bilincs kényszerítő eszköz alkalmazása jogszerűségének további vizsgálata az iratvizsgálatokon túlmenően is indokoltnak látszik”.

Ezzel összefüggésben azt is megállapítják, hogy a NAV „az elfogás, előállítás elrendelésének jogalapját törvénysértő indokkal állapította meg, mikor az érintett ukrán állampolgárokkal mint egyéb érdekeltekkel szemben alkalmazta”.

Itt arról van szó, hogy az ukránokat a rendőrségről szóló törvény (Rtv.) rendelkezései alapján, tanúként állították elő, azonban ez a dokumentum szerint „még úgy sem vált legalizálhatóvá, hogy az Rtv. rendelkezéseit megpróbálták kiterjesztően értelmezni, félremagyarázni”, a NAV-ról szóló törvény szerint pedig „nem lehetséges a tanúkkal szemben elrendelt elfogás, előállítás”. Ez azért is fontos, mert az egyik büntetőeljárás, ami jelenleg is folyamatban van az ügyben, éppen erről a kérdésről szól, vagyis hogy jogellenesen tartották-e fogva a magyar hatóságok az ukránokat.

„A büntetőeljárás kapcsán már az elejétől nem érvényesültek megfelelően az anyagi és eljárásjogi büntetőjogi szabályok”

A dokumentumban kifogásolják azt is, hogy bár külföldi állampolgárokról van szó, nem minden esetben figyelmeztették (vagy nem rögzítették az iratokban) az ukránokat, hogy igénybe vehetnek konzuli képviselőt. Az ukrán nagykövetséget jelentős késéssel értesítették, annak ellenére, hogy ezt már a szemle megkezdésekor, közvetlenül a pénzszállító feltartóztatása után megtehették volna.

Sok egyéb, kisebb súlyú hiba és mulasztás rögzítése mellett a NAV-os belső jelentés tesz még egy fontos megállapítást. Az eljáró NAV-os vezetők már az akció napján, március 5-én eldöntötték, hogy a pénzt nem foglalják le, azonban a szemlét csak március 6-án délután fejezték be, így addig indokolt volt, hogy az autók és a szállítmány az ellenőrzésük alatt elzárva maradjon.

Mivel a NAV nem foglalta le a pénzt, a kormány kénytelen volt rendeletet hozni arról, hogy a szállítmánynak az országban kell maradnia.

Ez a rendelet ugyanakkor csak március 9-én lépett hatályba, vagyis, ahogy a dokumentumban írják, „március 06. 15:25 órától március 09. 23:00 óráig a pénzszállító autók és értékküldemények hatóságnál tartására utaló indok nem került rögzítésre”.

Azaz van egy több mint háromnapos időablak, amikor nem tudjuk, milyen alapon volt lefoglalva az ukrán bank pénze Magyarországon.

A belső jelentésben leírják még többek között, hogy

• „a szemle jegyzőkönyv olyan előre megírt sablonszöveget is tartalmazott, mely nem valós, illetve nem került aktualizálásra”;
• „a halaszthatatlan kényszerintézkedések elrendeléséről utólagosan készítendő határozatok (előállítás és szemlén történő közreműködésre kötelezés) 1, illetve 2 napos késéssel készültek el”;
• „a tolmácsok alkalmazása során egyes adatok hiányosak, illetve egyes estekben nem teljes körben kerültek rögzítésre a szükséges figyelmeztetések, nyilatkozatok”.

A vezetői összefoglaló azzal a megállapítással ér véget, hogy a szakmai hibák „összességében tovább növelték a kialakult helyzet eszkalálódását és befolyásolták hátrányosan az ellenőrzések hatékony lefolytatását”.

„A büntetőeljárás kapcsán már az elejétől nem érvényesültek megfelelően az anyagi és eljárásjogi büntetőjogi szabályok, illetve a támogatásként bevezetett rendészeti intézkedések” – írják.

Az ukránok ügyvédje, Laczó Adrienn korábban arról beszélt, hogy „amikor vitték be őket a TEK-hez, és amikor a TEK-től Záhonyba, többórás utakon, mindegyikük fején símaszk volt. De a símaszk kivágása nem az arcuk felé mutatott, hanem hátra volt fordítva, abszolút nem láttak ki. Még a símaszk alja is fel volt hajtva, dupla réteg szövet volt a szájuk és a szemük előtt”. Szerinte „azért az nem szokványos, hogy tanúkat így tartsanak fogva 30 órán keresztül”.

Horváth Lóránt, az Oscsadbankot és a pénzszállítókat képviselő budapesti ügyvédi iroda vezetője korábban úgy nyilatkozott, az eljárásban résztvevők „hivatali visszaélést, a terrorcselekményt, a jogellenes fogva tartás minősített esetét, a testi sértést, a bántalmazást hivatalos eljárásban és a kényszervallatást” is elkövettek.

Fürcht Pál, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyésze június 11-ei közleménye szerint többek között az aranykonvojügy miatt mondott le, azt írta, szakmai nézetkülönbségek alakultak ki a Legfőbb Ügyészséggel. „A Legfőbb Ügyészség szakfőosztályának szakmai álláspontja szerint egyes magas beosztású érintettek kapcsán már most megfogalmazódott bűncselekmény megalapozott gyanúja, míg a KNYF az eljárási cselekmények más sorrendjét preferálta” – írta.

Figyelemmel az ügy nemzetközi érzékenységére és az előző kormányzat működéséhez kapcsolódó jogállami vonatkozásokra

Cikkünk megjelenése előtt részletes kérdéssort küldtünk a NAV-nak. Válaszukat teljes terjedelmében, változtatás nélkül közöljük:

„Az ukrán pénzszállító ügyben az első vizsgálatot április végén az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervezeti egység vezetője, a NAV Bűnügyi Főigazgatóság főigazgatója rendelte el. A vizsgálat tárgya: a büntetőeljárás első 72 órájának jogi-törvényességi vizsgálata volt.

Tekintettel arra, hogy a több mint 100 oldalas jelentés szerint egyes intézkedések esetében megállapíthatóak voltak törvény- és szabálysértések, a NAV újabb, de már teljes körű vizsgálatot rendelt el. Így a hivatal saját hatáskörben vizsgálja azt, hogy az ukrán pénzszállító ügyében minden eljárási és nyomozati cselekmény az érvényes és hatályos jogszabályok alapján, a belső eljárási rendnek megfelelően történt-e, valamint – a büntetőeljárás során felmerült összes tényt és körülményt figyelembe véve – jogi és humánpolitikai szempontból is elemzi, értékeli az esetleges szabálysértéseket, mulasztásokat.

A teljes körű vizsgálat jelenleg még folyamatban van.

Figyelemmel az ügy nemzetközi érzékenységére és az előző kormányzat működéséhez kapcsolódó jogállami vonatkozásokra, a NAV a vizsgálatot kiemelten kezeli, az eredményét pedig nyilvánosságra fogja hozni”.

Kérdéseket küldtünk a Legfőbb Ügyészségnek is, ahonnan a következő választ kaptuk:

„Az ügyben Alkotmányvédelmi Hivatal 2026. március 4-én tett feljelentést a Legfőbb Ügyészségen. A feljelentésben foglaltak a pénzmosás egyszerű gyanúját alapozták meg, ezért az ügyészség a feljelentést további intézkedés céljából március 5-én megküldte a NAV Bűnügyi Főigazgatóságának, és a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 35. § (2) bekezdése alapján a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt jelölte ki eljáró nyomozó hatóságként. A NAV a nyomozást elrendelte”.

Azt írják, „az akció ezután történt, arról az ügyészség nem tudott, csak utólag szerzett róla tudomást”. A NAV-os belső jelentéséről nem volt tudomásuk.

Az ügyészség álláspontja szerint „a pénzmosás egyszerű gyanúja a rendelkezésre álló adatok alapján fennállt, a kijelölés a büntetőeljárási törvény fentiekben már hivatkozott rendelkezésének megfelelt”.

Elismétlik, hogy „az akcióban érintettek elfogása és annak egyéb körülményei kapcsán a Fővárosi Nyomozó Ügyészségen jogellenes fogvatartás bűntette és más bűncselekmények miatt van folyamatban eljárás”, és hogy a „legfőbb ügyész többször kinyilvánította és írásos utasításba is adta, hogy a nyomozó ügyészségnek az ügy minden szálát ki kell vizsgálnia, függetlenül attól, hogy kit és mely szervezeteket érint”.

„A kérdéses nyomozásban a közeljövőben érdemi eredményekre lehet számítani” – írják.