„Kilapítani Gázát” – a NAZA című dokumentumfilm visszaemlékezői szerint nagyon gyorsan vált ez a mondat a de facto konszenzussá az izraeli társadalomban a 2023. október 7-i terrortámadások után, amelyek során a Hamász fegyveresei behatoltak az országba, és meggyilkoltak 1,195 embert (köztük 828 civilt) és túszul ejtettek 251-et. Az egyik interjúalany azt idézi fel: ebben az időszakban vendéglőkben, az utcán, a hétköznapi élet nagyjából minden helyszínén is gyakran megütötte a fülét a szó, kilapítani.

Az idei év egyik legnagyobb vihart kavart dokumentumfilmjében a Yuval Abraham és Rachel Szor rendezők által megszólaltatott 24, identitását nem vállaló izraeli katona és hírszerző meséli el, miket is engedtek meg maguknak – illetve mit engedett meg nekik az állam – az ezután kezdődő háborúskodás során. Az ENSZ által is népirtással vádolt ország vezetése a„nem történt meg, de megérdemelték” pózt vette fel ezzel kapcsoltban, a dokumentumfilmben ebből a narratívából beszélnek ki a korábban, vagy most is az IDF kötelékeiben dolgozók. A játékidő alatt nem is történik más, csak az, hogy ezek a megszólalók sallangok nélkül, néhol monoton hangon írják le saját szerepüket a bombázásokban, dróntámadásokban, gyilkosságokban.

A NAZA elsősorban kordokumentum, és csak másodsorban film. Akár azt is leírhatnám, azért készült, hogy ez az egész soha ne ismétlődhessen meg. De egyrészt még nincs vége, másrészt az emberiség történelmét ismerve úgyis meg fog.

Érdektámadói terület