Trump árulása

• Donald Trump az elfelejtett munkásosztály hangjaként lett az elmúlt évtizedet meghatározó amerikai elnök.
• Mostanra mégis eljutottunk oda, hogy pártja azért szenved súlyos választási vereséget, mert nem az embereket érdeklő megélhetési kérdésekkel foglalkoznak.
• Trump sztorija azt mutatja meg, mi történik, amikor az elitellenes politika köré felépül egy új szuperelit, és szembekerülnek a választókkal.
• A politikai megrázkódtatás után pedig akár még veszélyesebb irány is jöhet a Fehér Házban.

A Republikánus Pártot tönkreverték az amerikai félidős választásokon. A vereség mértékét sokféleképpen lehet érzékeltetni. Legalább 30 helyen fordítottak a képviselőházban, és legalább 7 helyen a szenátusban a demokraták, ezzel mindkettőben egyértelmű többségbe kerültek. A Demokrata Párt jelöltjei évtizedek óta bevehetetlen helyeken arattak szimbólumerejű győzelmeket, például Texasban és Kansasban. A Watergate-botrány árnyékában tartott 1974-es választás óta nem büntették meg a republikánusokat ennyire a választók. Úgy sikerült ezt a vereséget összehozni, hogy két évvel vagyunk Donald Trump óriási elnökválasztási győzelme után, amikor hosszú távra megpecsételődni látszott a demokraták sorsa. És hogy a republikánusok kampányát most is a világ leggazdagabb embere segítette.

Az elmúlt napokban nevezték a történteket kék cunaminak, a MAGA-mozgalom végének és a republikánusok számára „közel kihalás szintű eseménynek” is. Ezek közül van, ami inkább a pillanatnyi felfokozott hangulatnak szól, érdemes óvatosnak lenni az ilyen megállapításokkal. De az biztos, hogy valami nagyobb dolog történt, mint az egyébként menetrendszerűen bekövetkező félidős visszaesés a hatalmon lévő politikai erő számára.

Abból is látszik, hogy ennél most többről van szó, hogy Donald Trump elsőre nem is próbált csalást kiáltani. Ehelyett közölte, nem ő volt szavazólapokon, mert ha ott lett volna, akkor hatalmasat nyernek. A választás előtt viszont éppen azt hangoztatta, mindenki szavazzon úgy, mintha az ő neve lenne ott. A Washington Post számításai szerint 63-szor mondta el ezt a tételét. Az üzenet át is ment: ez a választás róla szólt.