Tíz évvel Donald Trump első megválasztása után az amerikai választók azt az egyértelmű elutasító üzenetet küldték neki, amit a demokraták mindig is vártak. Az ellenzéki párt Tisza-szintű cunamival rajzolta át a képviselőházi térképet, és a szenátusban is megnyerte a legfontosabb billegő államokat, így mindkét házban kényelmes többsége lesz az elnöki ciklus utolsó két évére, azaz valóban a Trump-korszak vége kezdődhet. Még pár hónapja is valószínűtlennek tűnt ez a végkimenetel, végül mégis szinte minden körülmény összejátszott a republikánusok ellen, ráadásul Trump személyesen is többszörösen aláásta párttársai esélyeit.
Íme a félidős választásokat eldöntő néhány legfontosabb faktor:
Még egyetlen megszámolt szavazatot sem jelentettek be, amikor a CNN-en közzétett exit poll adatokból egy számadat különösen kirívó volt: a megkérdezettek több mint 70 százaléka állította azt, hogy a republikánus többségű kongresszus nem képezett elegendő ellensúlyt Donald Trumppal szemben, illetve hasonló arányban mondták azt is, hogy rossz irányba halad az amerikai gazdaság. A félidős választások mindig a korrekcióról is szólnak az Egyesült Államok politikai szisztémájában, és a fékek és ellensúlyok rendszerére büszke amerikaiak elvárják az intézményeiktől, hogy valamilyen szinten ellenőrizzék egymást.
A republikánus többségű kongresszus azonban semmiféle ellenőrző szerepet nem tudott betölteni. A kampány véghajrájában számos hivatalban lévő képviselő és szenátor próbálta magát eltávolítani az elnöktől, de ezt csak olyanok tudják hitelesen képviselni, mint Maine-ben az a Susan Collins, aki szenátori pályafutása alatt többször mutatta jelét a függetlenségének (a demokrata szavazók szerint persze nem elégszer), és aki ugyan szintén szoros vereséget szenvedett, de egy Kamala Harris által megnyert államban is majdnem kitartott egy kék cunami idején. A legtöbb képviselő és szenátor viszont nem szavazta meg az iráni háborút elítélő kongresszusi határozatot, nem foglalt állást élesen a több állam gazdaságát különösen negatívan érintő vámokkal szemben, de még az Epstein-fájlok nyilvánosságra hozását érintő képviselőházi határozat napirendre tűzéséhez is eredetileg alig lehetett republikánusokat találni. Azokat pedig, akik eddig nem mutatták jelét, hogy ellentartanának az elnöknek, nem marasztalták a szavazók.
Ezt a cikket is elolvashatod, de rengeteg újdonság is vár rád a következő hónapokban előfizetőként.
Már előfizetőnk vagy?
Elon Musk több mint 200 millió dollárt költött a republikánus jelölt támogatására, de nem ment vele sokra.
Donald Trump a rasszista retorika ellenére a 2024-es elnökválasztáson a fekete és latino szavazók között is erősödni tudott, a republikánus stratégák pedig már hosszú távú politikai átrendeződésről beszéltek. Erről most már szó sincs, de a demokratáknak sincs miért megnyugodni.
Ha a keddi választás Trump egyértelmű elutasítását hozza, akkor sokan úgy emlékezhetnek majd vissza erre a momentumra, mint ahol megtört a Trump-varázs, egyszerűen unalmassá vált a show. De azért ne felejtsük azt se el, hogy ilyen jóslatok már voltak korábban is. Ami mégis más most, hogy valódi politikai visszatérést innen nehéz elképzelni.