Mi, az MTK, nem ilyenek vagyunk!
Ezzel a mondattal zárul az MTK Baráti Kör elnökségének friss fb-posztja. Az MTK főként idősebb törzsszurkolóit tömörítő, a klubtól független szerveződés vezetői a bejegyzésben úgy reagáltak Deutsch Tamás klubelnök szerdai, gusztustalan fb-posztjára, hogy – nyilván nem véletlenül – leírni sem voltak hajlandók a klubra a nem barátikör-tag MTK-sok szerint is szégyent hozó Deutsch nevét. Én is nem barátikör-tag MTK-s vagyok.
Deutschtól igazi bravúr volt, hogy sikerült páriává tenni magát azok szemében, akik még azután sem köpték le, amikor bűntársaival együtt megbukott. A nagyközönség talán nincs is tisztában azzal, hogy Deutsch Tamásnak micsoda kettős élete volt a NER teljes időszaka alatt. A rendes, meccsre járó MTK-drukkerként ismert politikus, akinek a fia egy ideig a klub játékosa volt, a 2010-es választás után lett az egyesület elnöke. Egy olyan klubé, amelynek az átlagnál iskolázottabb, tájékozottabb és verbálisan sokkal intenzívebb drukkerei lényegében egy emberként álltak szemben mindazzal, amit Deutsch, a politikus képviselt.
De hősünk – külsősként én sem hinném el! – MTK-elnökként teljesen más arcot mutatott, mint a Fidesz beszólós dzsungelharcosaként. Aki a belső kommunikációját ismerte csak, ki nem találta volna, hogy egy szélsőjobboldali, idegengyűlölő neopopulista párt és kincstárfosztogató bűnszervezet egyik arca. Befelé szenvedélyes drukker és a klub érdekeinek kijárója volt, aki annyira visszafogta magát, hogy aki nem tudja, hogy kicsoda, ki nem találta volna. Abban a közegben kiderült, hogy abszolúte képes normális emberi érzelmekre, amennyiben láthatóan tényleg szerette a klubot. Abban a NER-ben, ahol nem akadt egyetlen őszinte gesztus sem, ez sem volt kevés.
A szurkolók szeretni persze nem szerették, de elfogadták. Ez sokkal több volt annál, amire számíthatott. Ennek leglátványosabb bizonyítéka az Új Szentély – külsősöknek: az Új Hidegkuti Nándor Stadion – 2016-os avatása volt, ahol Orbán kifütyültük, a kifejezetten érzelmes beszédet mondó Deutschot viszont nem. Pedig a mi táborunkban filozófusok és XIX. századi értelemben vett őskommunisták is vannak!
Most viszont az bizonyosodott be, hogy létezik a közönségességnek olyan foka, ami még a fideszességnél is kínosabb. Ha Deutsch miatt nem hangozna annyira gusztustalanul, úgy is fogalmazhattam volna, hogy mindent azért a mi torkunkon se lehet lenyomni.