Túl a krumplin, túl a vekniken

„Mit eszik hát a magyar?” – tette fel a kérdést a Képes Újság 1981-ben, egyszerre busongva és örvendezve azon, hogy az élelmiszerbőség a nadrágszíjakat is látványosan meglazította. „Csigát, békát, tengeri herkentyűt nem, kelkáposztát s olajos halat csak mértékkel, minden mást, főleg sonkát s kolbászt minden mennyiségben. A tésztát, a kenyeret, a kalácsot, az édességet is szereti.”

Két évvel később, 1983-ban a felnőtt lakosság 47 százaléka, 2016-ban már 62 százaléka volt túlsúlyos, az elhízottak aránya pedig 15-ről 26 százalékra nőtt. A 2014-es Országos Táplálkozás és Tápláltsági Állapot Vizsgálat szerint a testünkbe vitt energia közel 40 százaléka zsírból származik, ami komoly egészségi kockázatot jelent. (A 2019-es vizsgálat eredményeit még nem hozták nyilvánosságra.)

Ahogy 1981-ben, nagy átlagban most sem táplálkozunk egészségesen, és élelmiszer-fogyasztási szokásaink sem változtak meg gyökerestül. A halat vagy a kelkáposztát azóta sem szerettük meg igazán, míg a sonka-kolbász-szalámi hármas most is népszerű. Közelebbről megnézve azonban színesebb a kép, és akár néhány év leforgása alatt is érdekes változásokat figyelhetünk meg.