Augusztus 16-án Olaf Scholz német kancellár és Mahmúd Abbász palesztin elnök sajtótájékoztatót tartottak berlini találkozójukat követően a Bundestagban, és az esemény végén kérdésekre is sor került.
Utolsóként az AP riportere kért szót, és megkérdezte Abbászt: hajlandó-e végre bocsánatot kérni az 1972-es müncheni olimpián elkövetett terrortámadásért, ami 11 izraeli sportoló halálát okozta. Válasz helyett Abbász egy hosszú körmondat végén kijelentette: ideje szembenézni a ténnyel, hogy 1947 óta Izrael hadserege legalább „ötven mészárlást, ötven holokausztot” követett el palesztinok ellen.
Scholz egyik lábáról másikra állt, de nem reagált, majd miután sajtófőnöke, Steffen Hebestreit befejezettnek nyilvánította a rendezvényt, kezet fogott az elnökkel, és szó nélkül levonult a pódiumról. Országos botrány kerekedett: másnap reggel hiába tweetelt arról a kancellár, hogy felháborították Abbász szavai, a Bild addigra címlapon hozta a „szégyent”, amiért a kancellár szó nélkül hagyta az elhangzottakat.
Kemény kritikát fogalmazott meg a Die Welt és több vezető német lap is. Friedrich Merz CDU-elnök szerint érthetetlen, ami történt: Scholznak vissza kellett volna utasítani az elhangzottakat, és egyszerűen kidobni Abbászt a Bundestagból.
Scholz utólag telefonon elnézést kért Jaír Lapid izraeli miniszterelnöktől. Végső kétségbeesésében sajtófőnöke megpróbálta magára húzni a botrányt azzal, hogy túl korán zárta le a sajtótájékoztatót, mielőtt a kancellár reagálhatott volna. De az eset nem is diplomáciai szempontból lett igazán kellemetlen - Lapid elfogadta Scholz bocsánatkérését, és később melegszívűen beszélt német kollégájáról. Hanem azért, mert visszaigazolta a németek elégedetlenségét a kancellárral szemben, akit az elmúlt hónapok után egyre többen tartanak tétova, döntésképtelen és határozatlan vezetőnek.
Olaf Scholz terhes örökséggel küzd: a németek jelentős része a mai napig gyászolja Angela Merkelt, aki tizenhat év után úgy döntött, nem kormányozza tovább az országot. Merkel imázsa visszafogottságával, megfontoltságával és határozottságával valósággal beleégett a németekbe, és ezek a külsőségek ma már természetes elvárásként nehezednek a kancelláriára. Scholznak ráadásul úgy kellene önálló karaktert adnia hivatalának, hogy 2018 és 2021 között alkancellárként és pénzügyminiszterként szolgálta a CDU-SPD kormány. Mindezt az elmúlt évtizedek legsúlyosabb katonai és gazdasági válságának idején - egy eleve ingatagnak látszó hárompárti koalíció élén.
A tavaly novemberben felállt szocdem-zöld-liberális kormány emberjogi, környezetvédelmi és energiapolitikai vonalon igyekezett magát megkülönböztetni elődjétől: a lakhatási válság felszámolását, magas minimálbért, megújuló energiákat, szoros európai integrációt ígért. Csakhogy mire összeállt a program, az orosz-ukrán konfliktus eszkalálódása kényszerpályára állította a vezetést.
Scholz számára időbe tellett, mire egyáltalán felismerte ezt a kényszerpályát. Decemberben Varsóban arról beszélt, hogy semmilyen formában nem fogják tolerálni, ha Oroszország megsérti Ukrajna területi egységét. Még február elején is harcosnak mutatkozott, és német NATO-csapatok átcsoportosítását ígérte a litván-orosz határhoz. De a határozottnak látszó kiállást nem követték tettek - Scholz megrögzötten hitt a diplomáciai megoldásban. A német nagy pártok a hidegháború után intenzív érdekkapcsolatot építettek ki Moszkvával, és elhitték, hogy az üzleti szempontok felülírják az orosz birodalmi ambíciókat. SPD-képviselők még február elején is kategorikusan elzárkóztak az oroszellenes szankcióktól, különös tekintettel egy lehetséges gáz- vagy olajembargóra.
Hiába figyelmeztetett az amerikai hírszerzés, a német kormány nem hitte el, hogy tényleg háború törhet ki Európa határán.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?A német kormányszóvivő a palesztin vezető válasza után bejelentette, hogy véget ért a berlini sajtótájékoztató, Olaf Scholz így nem reagált azonnal a vendége kijelentésére.
Olaf Scholz az ország modernizációjára készül és szociálisan érzékeny lesz.
Az új kancellár Varsóba rohant, Morawieckivel tárgyalt. Az orosz–ukrán konfliktus és a lengyel–belarusz határon kialakult helyzet volt a fő téma. Szóba került a gázvezeték is.
Válaszul az ukrán határ közelében erősödő orosz katonai jelenlétre.
Ami egyben azt is jelenti, hogy teljes konszenzus van a kérdésről az unióban, már csak a technikai megoldáson zajlik a vita.
Scholz kancellár kedd délben bejelentette, hogy felfüggesztik a kulcsfontosságú vezeték engedélyezését. Ez Berlin válasza a szakadár népköztársaságok elismerésére.
Scholz kancellár maga jelentette be, hogy vége a világháború óta tartó gyakorlatnak: fegyverekkel támogatják Kijevet.
Mostantól évi 20 milliárd dollárral emelik a védelmi költségvetést.
A tervek szerint már nyárra a felére csökkentik a behozatalt.
Az ukrán elnök felrótta a politikusoknak, hogy túl sokáig üzleteltek Oroszországgal, és most is túl kevés a szankció.
Fogcsikorgatva mennek bele óvatos szankciókba, és a kancellár blokkolja a fegyverszállításokat. Az oroszbarát politika megbosszulta magát. A dél-európaiak felidézték a 10-es évek kioktatásait az áldozatvállalás szükségességéről.
Március vége óta érdemi segítséget nem küldtek a háborúba.
Mitől fél Berlin, amitől Kijev nem? – erre kíváncsi a bátor Dmitro Kuleba.
Scholz nem támogatja a vízumtilalmat, mert az ukrajnai invázió Putyin háborúja, nem az orosz népé. A balti államok másként látják.
Többek között a nyugat-balkáni országgal, Ukrajnával, Moldovával és Grúziával bővülhetne az EU, ami a jelenlegi konszenzusos szavazásról fokozatosan áttérhetne a többségi szavazásra.
Robert Habeck szerint az orosz elnök az „orwelli újbeszél” nyelven előadott, a háborút békének, az önkényt és a diktatúrát pedig kívánatos társadalmi modellnek beállító szentpétervári beszédével is megmutatta, hogy tudatosan használja fegyverként az energiát.
Húsz éve várják, hogy idén az utolsó atomerőműveket is bezárhassák, de egyre valószínűbb, hogy legalább egy mégis tovább működik. A fenyegető gázhiány és a dráguló energia miatt ebben az ügyben is megfordult a világ a németekkel.
A háromból csak kettőt kapcsolnak le.
Maguk is meglepődtek magukon.
Ezzel kerülnék el az energiapiac összeomlását.
2024 nyarára Németország jórészt függetlenedik az orosz gáztól.
Robert Habeck német alkancellár és Katarina Barley, az EP egyik alelnöke is arról beszélt, hogy Németország támogatná, hogy az EU tagországai Magyarország nélkül vezessenek be embargót az orosz kőolajra.