• Sok munkája volt abban Orbán Viktornak, hogy mára Donald Trump egyik legnagyobb támogatójaként tartsák számon.
• Ez a munka azonban viszonylag sokáig meg sem térült, amikor pedig igen, abban sem volt sok köszönet.
• A nyolc évvel ezelőttihez képest mégis mára ott tartunk: keveset kockáztat a magyar miniszterelnök, amikor a lehető legnagyobb nyíltsággal és lelkesedéssel áll ki az amerikai elnökválasztás küszöbén a republikánus jelölt mellett.
• Végigvesszük, hogyan jutottunk el idáig.

„Én nem vagyok Donald Trumpnak a kampányembere. Sosem gondoltam volna, hogy ő lenne a jobb az EU és Magyarország számára, de a helyzet úgy áll, hogy meghallgattam ezt a jelöltet, és azt kell mondjam, aligha tudtam volna jobban fogalmazni.”

2016 nyarán Orbán Viktor szokásos tusványosi világértelmezésének egyik leghangsúlyosabb eleme - a már akkoriban is megszokott EU-kritikus hangvétel mellett, sőt, annak méltó ellenpontjaként - Donald Trump elnökjelölti kampányának óvatos, de azért érzékelhető támogatása volt.

Akkoriban úgy idehaza, mint a világpolitikai színpadon minimum kockázatos lépés volt a gyanús ügyleteiről és kiszámíthatatlanságáról híres, ellenben szinte végig esélytelennek kikiáltott Donald Trump mellett letenni a voksot. Orbán mégis emellett a taktika mellett döntött, nem ok nélkül: arra nem sok esélyt látott, hogy a demokrata Hillary Clinton esetleges győzelme esetén sikerül felpezsdíteni a két ország közti diplomáciai kapcsolatokat, nagy kockázatot tehát nem vállalt, amikor a sötét lóra tett.

Trumpnak viszont érthető módon jól jött az amerikai politikai térben egyébként jóformán teljesen értelmezhetetlen súlyú magyar miniszterelnök támogatása, hiszen ő volt a első, aki ezt megtette a világ országainak vezetői közül. Itt érdemes megtekinteni, rajta kívül kik kerültek még fel az illusztris listára (spoiler: például Putyin és Lukasenko).

Mint kiderült: Orbánnak szerencséje volt. Az ő favoritja nyert (még úgy is, hogy összességében kevesebb szavazatot kapott, mint Clinton), a magyar miniszterelnök pedig kapásból sietett leszögezni:

Donald Trump győzelmével „visszatérhetünk az igazi demokráciához, visszatérhetünk a politikai korrektség bénító kényszerétől megszabadult egyenes, őszinte beszédhez.”