Orbán Viktor azt reméli, hogy Donald Trump kormányától szabadabb kezet kap abban, hogy elhallgattassa a kritikus hangokat Magyarországon – véli Orbán Krisztián.

Elnézve a Vlagyimir Putyinnal szívélyes viszonyt ápoló amerikai elnök eddigi működését, illetve a magyar kormányfő fenyegetőzését arról, hogy húsvétra lezárja a Soros-féle hálózattal folytatott küzdelem utóvédharcait, lehetne okunk attól tartani, hogy turbófokozatba kapcsol az orbáni posztfasizmus (vagy mi), és a rendszer átvált klasszikus fasiszta diktatúrába.

De mindenkit – akinek az agya még nem zápult meg teljesen az elmúlt évtized közéleti brain rotjától – óva intenék attól, hogy keressen „egy jó erős kötelet meg egy viszonylag erős gerendát és szöget”, mert a látszat csal.

Bár az állandóan fenyegetőző kormány egyre többször bizonyítja, hogy nemhogy a liberalizmust, a joguralmat és a demokráciát, de a legalapvetőbb emberi minimumot sem tiszteli, mégsem érdemes rettegnünk attól, hogy hamarosan elszabadítják az erőszakot.

Még ha a bombasztikus nyilatkozatok, a rovarozások és az egyre látványosabban terjesztett putyinista propaganda arra is utalnak, hogy igény már volna az ellenségek likvidálására, az uralkodó osztály szempontjából sajnos, az alávetettekéből viszont szerencsére az ehhez szükséges képességeknek és eszközöknek teljesen híján van a hatalom.

Hiába az akarat diadala, ha közben a tett halála

Kezdjük ott, hogy szemben a rendes fasisztákkal, a mostani garnitúra nem mer csak úgy betiltani bármit, általában inkább sunyin felvásárolják, ami zavarja őket, rendesen lepapírozva mindent. A NER-ben nem numerus clausus van, hanem 4 CEU nincs. Még a saját választási törvényüket is csak foldozzák, toldozzák, nem pedig betiltják az ellenzéki pártokat, mint a szellemi elődeik. A fideszesek legfeljebb siránkoznak, ha valaki el mer indulni ellenük egy választáson.

Sőt, ha valamelyik intézkedésnél várható komolyabb ellenállás, és valaki erőt mutat velük szemben, akár meg is hátrálnak, mint amikor a színművészetis diákok be sem engedték az SZFE-re a militarizált egyetemi pedellust. (A hallgatók ellenállásának nem is a kormány, hanem a világjárvány vetett véget.)

Pedig a kormányoldal hiába riogat állandóan forró ősszel és utcai zavargásokkal, a tüntetések – mivel nincs sok értelmük – egyre ritkábbak, ráadásul a Fidesz másfél évtizede nagyon figyel arra, hogy az ellenzéke ne készíthessen a 2006. őszi rendőri erőszakot bemutató felvételekhez hasonlókat.

De tegyük fel, hogy a központi hatalom és a klientúrája valamilyen csoda folytán összegyűjt annyi bátorságot, hogy rendesen, erővel menjen neki azoknak a civileknek, akik fel mernek szólalni közügyekben, miközben magyar bányában kovácsolt dukát helyett külföldi pénzt is elfogadnak, hogy ne haljanak éhen.

Hát akkor sem történik semmi igazán tragikus.

Ez csak wannabe fasizmus