Este 18 óra után nem sokkal felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből, körülbelül egy órával később pedig a Szent Péter téren összegyűlt tömeg előtt be is jelentették az új pápát:

az amerikai Robert Francis Prevost bíborost, aki a XIV. Leó nevet választotta.

A 69 éves püspök az egyház történetének 267. pápája lett. Első beszédében folytonosságot hirdetett elődje, Ferenc politikájával.

A Magyar Kurír azt írta róla, hogy 1955. szeptember 14-én született Chicagóban. 1977-ben lépett be a Szent Ágoston szerzetesrendbe, 1981-ben tette le ünnepélyes fogadalmát. 1987-ben teológiából doktori fokozatot szerzett. 1988-ban Peruba küldték, a misszió 11 évig tartott.

Ferenc pápa 2014. november 3-án kinevezte a perui chiclayói egyházmegye apostoli kormányzójává. 2014. december 12-én szentelték püspökké. A pápa 2020. április 15-én kinevezte a callaói egyházmegye apostoli kormányzójává, majd 2023-ban bíborossá kreálta. Továbbá a Latin-Amerikai Pápai Bizottság elnökének és a fontos vatikáni hivatal, a Püspöki Dikasztérium prefektusává is kinevezte, aminek feladata a püspökjelöltek értékelése és ajánlása világszerte.

Előzetesen a Guardian azt írta róla, hogy bár a Vatikán régóta ellenzi egy amerikai pápa gondolatát az Egyesült Államok szuperhatalmi státusza és világszintű szekuláris befolyása miatt, a mérsékelt, chicagói születésű Prevost mégis figyelmet érdemel a jelentős misszionáriusi tapasztalata miatt. Prevost hosszú perui szolgálata is enyhíthette ezeket a félelmeket, ugyanakkor nem ő volt a legesélyesebb.

„Bár nyugati származású, mégis olyan személy, aki különös figyelmet fordítana a globális egyház igényeire” – mondta Elise Allen, a CNN vatikáni elemzője. „Olyasvalakiről van szó, aki egyházi pályafutásának több mint felét külföldön, perui misszionáriusként töltötte.” Allen szerint a Vatikánban azért tartják alkalmas vezetőnek, mert „képes eredményeket elérni anélkül, hogy autoriter módon járna el. Prevost-ot kivételes vezetőként tartják számon. Már egészen fiatalon is vezető pozíciókat bíztak rá” – mondta Allen.

„Nyugodt, kiegyensúlyozott emberként tekintenek rá, aki világosan látja, mi a teendő – de a céljait nem erőszakosan próbálja elérni.”

Messze nem ő volt a favoritja a pápaválasztásnak, de a Time például óvatosan említette őt az esélyesek között, kívülálló bennfentesként. Megemlítették, hogy ő vezette Ferenc pápa püspökválasztásért felelős tanácsadó testületét, széles körben ismert volt a pápaválasztók körében. Prevostot a La Republica Vatikánnal foglalkozó újságírója Iacopo Scaramuzzit „a legkevésbé amerikai amerikainak” nevezte. A perui misszionáriusi tevékenysége alatt, majd a Vatikánban betöltött különböző vezető pozíciókban szerzett sokrétű tapasztalata segíti.

Az America magazinban úgy jellemezték, hogy az alázatosságáról, diszkréciójáról és kiegyensúlyozott ítélőképességéről lett ismert, megbízható és kitartó személyiség.

Márciusban már említettük abban a cikkben, ami arról szólt, hogy az ismert áldozatvédő szervezet, a The Survivors Network of those Abused by Priests (SNAP) hat bíboros ellen szeretne vizsgálatot. Panaszukban azzal vádolták a bíborosokat - köztük Erdő Pétert és Prevost-ot -, hogy eltussolták és/vagy rosszul kezelték a visszaéléseket. XIV. Leót két ügyben is azzal vádolták, hogy nem vizsgálta ki kellő alapossággal a papjai visszaéléseit.

Az új pápát a konklávé második napján, a negyedik szavazáson válaszották meg, csak úgy, mint 2005-ben XVI. Benedek pápát.

A konklávé előtt a bíborosok felrajzolták a következő pápa profilját, erről Matteo Bruni sajtószóvivő beszélt. Összefoglalása szerint a pápának „jelen kell lennie, közel kell lennie”, olyan vezetőnek, aki „képes híd és útmutató lenni”, és aki „az emberek valós életéhez közeli pásztor”. Szent Péter utódának „olyan vezetőnek kell lennie, aki tudja, hogyan lépjen túl a katolikus egyház határain”, aki képes „előmozdítani a párbeszédet és kapcsolatokat építeni más vallási és kulturális világokkal”.

A bíborosok, legalábbis a hivatalos szóvivői tájékoztatás szerint, azt kérték, hogy a pápa „prófétai lélekkel rendelkezzen, aki képes egy olyan egyházat vezetni, amely nem zárkózik be önmagába, hanem képes kimenni és fényt vinni a kétségbeesett világba”.