Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke interjút adott csütörtök reggel a Kossuth Rádiónak, amiben arról beszélt, hogy az „átláthatósági” törvény mintáját nem Moszkvában kell keresni, hanem az Egyesült Államokban, de a magyar sokkal szofisztikáltabb annál.

Lánczi hosszan beszélt arról, hogy „teljesen nyilvánvaló, hogy összehangolt akcióról van szó” a kárpátaljai kémbotrány és a Tisza Párt hangfelvétele kapcsán.

„Azt lehet tudni, hogy május 8-án az egyik ellenzéki párt, a Tisza pártnak az elnöke tett egy állítást, egy leleplezőnek szánt állítást, amellyel azt próbálta sugallni, hogy Magyarország háborús készülődésben van, háborúra készül, majd ettől látszólag teljesen függetlenül, mintegy véletlenül, másnap megjelenik egy ukrán titkosszolgálati közlemény, amely ugyanezt az állítást akarja alátámasztani, és azt sugallja, hogy ezekben az állításokban igazság van” - mondta.

A hivatal elnöke szerint ezután a magyar és külföldi szereplők ugyanazokat a „rágalmakat és hazugságokat használva teljesen koordináltan együtt” kezdték sugározni a nyilvánosságba „minden változtatás nélkül”.

Az „átláthatósági” törvény kapcsán azt mondta:

„Ennek a célja pont az, hogy föltárja, hogy az egyes szereplők kinek a megbízásából járnak el. Tehát kik azok, és milyen megbízók vannak azok az emberek mögött, akik ilyen dezinformációs kampányokat folytatnak”.

Majd azon értetlenkedett, hogy miért háborít fel embereket a törvénytervezet:

„Tehát én nem tudom, hogy akinek nincs takargatnivalója, az miért vizionálja, hogy retorzió fogja érni, amikor itt egyszerűen csak arról van szó, hogy mindenkinek, aki érintett, nyilvánosságra kell hoznia, világossá kell tenni, hogy milyen forrásokból, milyen támogatásokkal működteti a saját szervezetét, legyen ez egy NGO, legyen ez egy sajtótermék vagy bármilyen más szervezet”.

A valóság viszont az, hogy a kedd éjjel benyújtott törvénytervezet szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal listát készíthet a kormánynak azokról a szervezetekről, amik szerinte „veszélyeztetik Magyarország szuverenitását”, és ezeket a szervezeteket pénzügyi bírságokkal és akár tiltással is szankcionálhatják.

Lánczi azt se értette, miért hasonlítják Oroszországhoz a törvényt, mert szerinte az Egyesült Államokban sokkal szigorúbbak a törvények.

Szerinte ha valaki veszi a fáradságot, hogy megnézze az érintett törvényeket, törvényjavaslatokat, akkor világosan látszik, hogy azok az 1938-as, a külföldi ügynökökről szóló amerikai törvénnyel állíthatók párhuzamba. „Ott is ugye jegyzékbe kell venni azokat a szervezeteket, amelyeknél, sőt otthon maguknak kell jelentkezni, hogy regisztrálják őket, (…) amelyeket külföldről finanszíroznak, majd idegen hatalom irányítása alatt állnak. (…) A magyar törvény, az erre hasonlít, az amerikai törvényre, úgyhogy nem Moszkvára kell tekinteni, hanem Washingtonra kell tekinteni, mert ott lehet megtalálni a magyar törvénynek a mintáját.”

Valójában még a Kreml is sak évek múltán, fokozatosan jutott el oda, amit nálunk a Szuverenitásvédelmi Hivatal felállítása után bő egy évvel máris teljesíteni akarnak.

Lánczi szerint ráadásul a magyar törvény számos tekintetben éppen sokkal szofisztikáltabb és sokkal enyhébb, mint az amerikai, például az amerikai törvénynek van egy megbélyegző jellege, mert az minden külföldről finanszírozott sajtót külföldi ügynöknek nevez, „a magyar törvény nem csinál ilyet.”

Csakhogy, ahogy arra a Telex is felhívja a figyelmet, a Lánczi által emlegetett FARA-t, azaz a külföldi ügynökök regisztrációjáról szóló amerikai törvényt eredetileg még a náci propaganda ellen hozták létre, amikor Hitler már évek óta hatalmon volt, és küszöbön állt a világháború. A listázás semmilyen gyakorlati következménnyel nem járt, sokáig alig-alig használták. Később, 1966-ban módosították, azokra a külföldi kormányok megbízásából dolgozó lobbistákra terjesztették ki, akik állami szervekkel, törvényhozókkal léptek kapcsolatba egy-egy külföldi kormány érdekében. Jelenleg a listán olyan szereplők vannak rajta, mint a Russia Today vagy a China Daily.

A törvényjavaslatról itt írtunk részletesen, arról, hogy mely témák veszélyeztetik a kormány szerint a szuverenitást, itt, a 444 főszerkesztőjének állásfoglalásáról itt, a szerkesztőségek közös kiállásáról meg itt. (via Telex)