A Fidesz a nagytakarítási törvényjavaslattal eddig nem látott keménységgel akar belerúgni a hazai független sajtóba. A jelenség nem új, Orbán Viktorék ugyanis évek óta támadják változatos eszközökkel a kritikus médiát. Önmagukat viszont a kezdetektől a sajtószabadság védelmezőjeként állítják be, az utóbbi pár évben pedig már azt is hangoztatják, hogy Magyarországon sokkal szabadabban működik a sajtó, mint Nyugat-Európában.

A sajtószabadság gondolatában fogant párt

A Fidesz először 1995-ben aggódott komolyan a sajtószabadságért. Szájer József nemzetközi sajtótájékoztatón jelentette be, hogy számos jel arra mutat, az MSZP-SZDSZ kormánykoalíció hatalmi eszközökkel igyekszik befolyásolni a sajtót. Ezért a Fidesz elnöksége és frakciója Göncz Árpád köztársasági elnökhöz fordult, hogy emelje fel szavát a sajtószabadság védelmében. Deutsch Tamás pedig arról beszélt, hogy „a Fidesz mélyen elkötelezett, szabadelvű párt, amelyik, mondhatni nyugodtan, a sajtószabadság gondolatában fogant.”

A párt sajtószabadság iránti aggodalma 1998 után megszűnt. A miniszterelnöknek választott Orbán Viktor 2000-ben a Magyar Rádió függetlenségét féltő ellenzékiek tüntetésére már úgy reagált, hogy „nincs értelme tüntetni a sajtószabadság mellett, mert az rendelkezésre áll, a miénk, és senki nem akarja elvenni tőlünk.”

„Ha egy messziről jött ember eljön ide, és végignézi a tévécsatornákat, meghallgatja a rádióállomásokat, illetve elolvassa a napilapokat, és azok után is azt állítja, hogy a sajtó a kormányt támogatja, akkor szívesen meghívom egy korsó sörre.”

Orbán sajtószabadságról alkotott véleménye azonban gyorsan megváltozott az elveszített 2002-es választás után. Az ellenzékbe szorult politikus annyira elkezdett aggódni a sajtóért, hogy 2002 augusztusában személyes kihallgatást kért Mádl Ferenc köztársasági elnöktől. Kérését azzal indokolta, hogy megítélése szerint a magyar sajtószabadságot sorozatos támadások érték, és veszélybe került a közszolgálati csatorna pártatlan és független működése is.

Orbán azt kérte Mádltól, hogy „alkotmányos jogkörével élve vesse latba befolyását a törvényes viszonyok, a sajtó szabadságának helyreállítása érdekében”.

A 2002-es kormányváltás után egyébként nem csak Orbán aggódott a Fideszben a sajtószabadságért. A párt azóta elhunyt médiapolitikusa, Szalai Annamária például Medgyessy Péter MSZP-s miniszterelnököt támadta, amiért célja a „teljes véleménydiktatúra megszerzése”, és ebben „Rákosi Mátyás a nagy előd, aki feltehetően a szeme előtt lebeg”.

A sajtószabadság 2002-2010 közötti állapotának fideszes megítélését L. Simon László foglalta össze 2010 júliusában, az új médiatörvény parlamenti vitájában. L. Simon arról beszélt, hogy „az elmúlt évek korlátozott demokráciájában szembesülhettek azzal, hogy ha nincs szabad sajtó, akkor az alkotmányos jogainkat korlátozó, korrupciós ügyektől hemzsegő Gyurcsány-éra akár évtizedekre is meghatározhatta volna hazánk sorsának alakulását”.

L. Simon azt is mondta, hogy a szabad sajtó sokat tehet a zsarnoki rendszerek kialakulásának megakadályozása vagy lebontása érdekében. Bibó Istvánt idézve még azt is hozzátette, hogy ahol nem biztosított a szólásszabadság, ott parlamenti szabadság sem lehet.