• Ellentétben a Szuverenitásvédelmi Hivatal megbélyegzési eljárásával, a FARA alkalmazásával szemben bírósághoz lehet fordulni.
• A FARA alapján kötelező nyilatkozni a külföldi forrásokról, de csak a nyilatkozat elmulasztását bünteti, nem tiltja be az érintetteket. Másként fogalmazva, az Egyesült Államokban van egy nyilvántartás az igazságügyi minisztériumnál az „ügynökökről”, de ettől még ők legálisan működnek, tevékenységük nem üldözendő.
• A nagytakarítási törvényjavaslat nem szól önkéntes regisztrációról, viszont megtilthatja viszont bármilyen külföldi forrásból származó bevétel átvételét, beleértve magánszemélyek utalását is.
• Az amerikai törvény nem általában a civil szervezeteket és alapítványokat veszi célba, hanem kifejezetten a politikusokat befolyásolni igyekvőket.

Május 13-án Halász János A közélet átláthatóságáról címmel benyújtotta a törvénycsomagját, amit nehéz másként értelmezni, mint úgy, hogy Magyarország nagy léptekkel halad előre a putyini úton.

Orbánék nem átláthatóvá akarják tenni a közéletet, hanem végképp leuralni, a kellemetlenkedőket kinyírni. Oroszországban ennél kevesebbről indultak, és jutottak el mára jóval messzebb. Grúziában betű szerint még most sem tartanak itt, de a tavalyi választások előtt a folyamatos tömegtüntetések ellenére keresztülvert törvényt azóta tovább szigorították.

A nemzeti szuverenitásunk nagyhatalmú őre, Lánczi Tamás szerint az átláthatóságinak nevezett törvényjavaslat szellemi inspirációja nem Oroszországból, hanem az Egyesült Államokból jön. Szerinte ha valaki veszi a fáradságot, hogy megnézze az érintett törvényeket, törvényjavaslatokat, akkor világosan látszik, hogy azok az 1938-as, a külföldi ügynökökről szóló amerikai törvénnyel állíthatók párhuzamba. „Ott is ugye jegyzékbe kell venni azokat a szervezeteket, amelyeknél, sőt otthon maguknak kell jelentkezni, hogy regisztrálják őket, (…) amelyeket külföldről finanszíroznak, majd idegen hatalom irányítása alatt állnak. (…) A magyar törvény, az erre hasonlít, az amerikai törvényre, úgyhogy nem Moszkvára kell tekinteni, hanem Washingtonra kell tekinteni, mert ott lehet megtalálni a magyar törvénynek a mintáját.”Lánczi szerint ráadásul a magyar törvény számos tekintetben éppen sokkal szofisztikáltabb és sokkal enyhébb, mint az amerikai, például az amerikai törvénynek van egy megbélyegző jellege, mert az minden külföldről finanszírozott sajtót külföldi ügynöknek nevez, „a magyar törvény nem csinál ilyet.”Lánczi nem teljesen érti „az elkeseredett és hiszterizált” hangulatot, mert szerinte az átláthatóság mindenkinek az érdeke. Hasonlóról írt Kovács Zoltán, nemzetközi kommunikációért felelős államtitkár az X-en, ukrán-zászlós hekkerekre emlékeztető képpel színesített posztjában, ahol azt is megemlítette, hogy az „átláthatósági” törvény a legjobb eszköz az ukrán propaganda felszámolására.

Évek óta emlegeti a Fidesz a FARÁ-t

Az amerikai törvényre való hivatkozás nem most kezdődött. Már 2017-ben a civiltörvény kapcsán Orbán a FARÁ-ra hivatkozott, majd 2023 végén, a szuverenitásvédelmi törvény elfogadásának időszakában arról értekezett a Magyar Nemzet névtelen szerzője, hogy a szuverenitásvédelmi törvény nem orosz, hanem amerikai példa alapján született. Meglepőnek semmiképp nem nevezhető módon hatalommal mindig, minden körülmények között is egyetértő Ifj. Lomniczi Zoltán szintén erre a következtetésre jutott.De mennyire hasonlít valójában az eltakarítási törvény a Lánczi Tamásék által bőszen emlegetett 1938-as amerikai a külföldi ügynökök nyilvántartásba vételét előíró törvényre (Foreign Agents Registration Act, FARA)? A szabályozás lényegét tekintve nem igazán.

Annyiban persze hasonlít egymásra a két törvény, hogy mindkettőben olyan kifejezések találhatóak, mint „külföldi érdek”, „külföldi támogatás”,
„külföldi befolyás”, „külföldi beavatkozás” vagy épp a „politikai tevékenység”, a két jogszabály célja és (várható) alkalmazása jelentősen eltér egymástól.

Foreign Agents Registration Act (1938)

A FARA-t a második világháború előtt és alatt egyaránt komoly kihívást jelentő náci propaganda ellen hozták létre, már bőven Hitler hatalomra jutása után, később pedig a kommunista beszivárgás ellen alkalmazták.

1966-ban módosították úgy módosították a hatályát, hogy kiterjedjen az amerikai állami szervekkel, törvényhozókkal kapcsolatba lépő lobbistákra. Mármint azokra, akik külföldi megbízó avagy „fölöttes” (angolul principal) érdekeit képviselik az amerikai politikai döntéshozóknál. Azaz nem egyesületek és alapítványok általában, amelyek külföldről pénzt kapnak – bármire.

Csak hogy el tudjuk képzelni, 2014 és 2018 között ilyen ügynök volt például a Századvég konzorciumhoz tartozó amerikai lobbicég, az SLI Group LLC, amelynek fölöttese (principal) a Miniszterelnökség volt, aki így magyar adófizetői pénzből „ügynökösködött” az Egyesült Államokban. Vagy egy régebbi példa az Átlátszótól, FARA-adatbázis szerint a washingtoni magyar nagykövetség 160 ezer dolláros (56 millió forint) szerződést kötött Tucker Carlson apjának cégével, hogy pozitív médiamegjelenéseket szervezzenek az Orbán-kormánynak, ennek keretében szervezték meg például Szijjártó Péter interjúját Carlson műsorában.