Folyamatosan újabb és újabb történetek állnak össze azok után, hogy az Állami Számvevőszék kiadta a jelentéseit a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak működéséről. Egyre világosabban rajzolódik ki, hogyan veszítette el a gyakorlatban a közpénz a közpénz jellegét, hogyan gyarapították az akkori jegybankelnök fiának körét a közvagyon és a közpénz felhasználásával, és az is jól kivehető, hogyan bűvészkedték a közvagyont magánvagyonná. Így pedig végeredményben a jegybanki alapítványokból kinőtt Matolcsy-Száraz magánbirodalom működése is összeáll.

Az Úri utca 72. szám alatti ingatlan egy kiváló példa, hogyan áll egy történelmi ingatlan a magán szolgálatába, a Kálmán Imre utca 20. szám alatti műemléki épületet trükkök bevetésével szerezte meg az MNB Matolcsy György kezdeményezésére, hogy az éveken át tartó folyamat végén fia, Matolcsy Ádám cégéhez kerüljön. 5+1 ingatlan segítségével pedig az is világos, mennyire szervezetten, pontosan időzítve cégekbe rejtve varázsolták a jegybanki alapítványok ingatlanjait Száraz István körébe.

Egy eddig még a nyilvánosság előtt lényegében ismeretlen módszer azonban csak most, egy friss dokumentum által derült ki: volt – nem is egyszer –, amikor egyáltalán nem bajlódtak pénzmozgással az érintettek, egyszerűen csak elcserélték egymás között az ingatlanokat.

Talán ezzel még nem is lenne annyira nagy probléma, ha nyilvánvalóan azonos körön belül történne mindez. Tehát mondjuk a piaci szereplőként tevékenykedő Gipsz Jakab „A” cége elcseréli az ingatlanját Gipsz Jakab „B” cégének egyik telkére, mivel pont a másikéra van szüksége a cégeknek. Persze egymástól független felek között is történhetnek és minden bizonnyal történnek is ilyen tranzakciók. Ha viszont a volt jegybankelnök fiának köréről és a volt jegybankelnök által létrehozott jegybanki alapítványok érdekeltségeiről van szó, és olyan milliárdos ingatlanokról, amiket úgy adogatnak ide-oda, mintha egy egyszerű tollról lenne szó, akkor érdekesebb a helyzet.

Azt már az 5+1 ingatlanról szóló cikkemben is megírtam, hogy volt két ingatlan – a Vörösmarty tér 3. szám alatti lakások, irodák, illetve a Lánchíd hotel épülete –, amelyeket a jegybanki alapítványok vettek meg, majd Száraz István közelébe kerültek, innen vásárolta meg őket a jegybanki alapítványok lengyel cége, a GTC, amely nem „ült sokáig” rajtuk. Idén ugyanis a Vörösmarty-ingatlanok már visszakerültek a Száraz-körbe, és mint kiderült, egy egyszerű csere révén, pénz fizetése nélkül. A Lánchíd hotel pedig a Market Építős Scheer Sándornál és sógoránál kötött ki. Kezdjük azonban a Vörösmarty térrel, amelynek sorsát a lengyel GTC tavaly évről szóló beszámolója részletezi.

Cserebere fogadom