Jó reggelt kívánok, ez itt a pénteki Orbán Viktor „interjú” összefoglalója, és bár a tegnap óta zajló CPAD-dzsembori okán még azt is vélhette az ember, hogy a magyar miniszterelnök rögvest belevág a nemzetközi helyzet elemzésébe, egy jóval profánabb, de nem kevésbé fajsúlyos témával kezdtünk:

internetes csalások.

Ezek eléggé elszaporodtak, olyannyira, hogy évi 8 milliárd forintos kárt okoznak a magyar családoknak. Na de kiket találhatnak meg az internetes csalók?

Mindenkit, akinek bankkártyája van - riogatott a miniszterelnök, hozzátéve, hogy felgyorsult világunkban egyetlen mozdulat is elég már, hogy elvigyék az ember pénzét.

Ilyesmi korábban is létezett, Orbán Viktor már-már nosztalgikus hangulatban idézte fel azokat az időket, amikor még emailben meg SMS-ben próbálták átverni tört magyarsággal a gyanútlan és jó szándékú embereket, mostanra azonban kifinomultabbak lettek a módszerek.

És hiába gondolja azt a magyar, hogy dörzsölt nép, hiába szól úgy az amerikai mondás, hogy a magyar az, aki utánad megy be a forgóajtón és előtted jön ki - kedélyeskedett a miniszterelnök. Mert ettől függetlenül kiszolgáltatottak vagyunk, könnyű minket becsapni. (Azt nem osztotta meg a hallgatókkal, hogy az őt ezek szerint megtaláló internetes csalók sikerrel jártak-e valaha.)

De kiemelte, hogy a 8 milliárdból a rendőrségnek 1,5 milliárdot sikerült már visszaszereznie, és a jövőben még nagyobb energiát fektetnek az internetes csalók lefülelésébe.

Ám van itt némi ellentmondás, hívta fel a figyelmet a riporter: az internetes csalások mögött nemzetközi csoportok állnak, ellenük mégis hogyan lehet nemzeti hatáskörben fellépni?

Itt pedig rá is fordult a miniszterelnök a kedvenc témájára: azért fülön lehet csípni őket, például így sikerült felszámolni egy illegális call centert is. Minek székhelye: Ukrajna.

A tapasztalat a miniszterelnök szerint ugyanis azt mutatja, hogy az internetes csalók 80 százaléka ukrán.

Erről ugyan a magyar rendőrségi közlésen túl sokat egyelőre nem árult el még Gulyás Gergely sem a Kormányinfón, mindenesetre a héten a kormánylapokban nagyon erősen kezdett megjelenni ez a szál (ennek felfedezéséhez egy faék egyszerűségű Google-keresés is elég), amit értelemszerűen párhuzamba is állítottak Ukrajna uniós csatlakozásának rémével.

„Ukrajna egy veszélyes ország”, mondta Orbán, az ukrán maffia nemcsak a hagyományos formában - „böhöm nagy autókkal”, „gyanús kinézetű, nem túl bizalomgerjesztő emberekkel” - működik, de ráadásul „arrafelé kifinomultak, okosak, és maffiaszerű hálózatot” üzemeltetnek, ha pedig Ukrajna még az Európai Unió tagja is lenne, akkor „minden sokkal egyszerűbb lenne az ő számukra”, mert beépülnének az unió szövetébe, és nehezebb lenne fellépni velük szemben - szólt a miniszterelnöki érvelés.

A konklúzió pedig: ezért az a jó, ha az ukránokat kívül tartjuk, ami Orbán szerint „rendben is lesz”, ugyanis - tértünk át egy másik kedves témájára - már 1,6 millióan küldték vissza a Voks25 véleménynyilvánító szavazásra adott válaszukat (az egyetlen kérdés: akarjuk-e, hogy Ukrajna uniós tagállam legyen, vagy sem).

Na de mire elég ez az 1,6 millió beérkezett szavazat? - kérdezte a riporter.

Csakhogy itt Orbán hirtelen huszárvágással tért át a harmadik legfontosabb témára: itt van ugyebár, minálunk zajlik a CPAC-dzsembori, és hát ő ezen a dzsemborin rengeteg emberrel beszélgetett, franciától olaszon át lengyelig, és azt találta, hogy „a népi világban az a meggyőződés súlyosan megerősödött, hogy Ukrajna felvétele kezelhetetlen kihívást jelentene” az Unió számára.

Ez elsősorban azt a kérdést veti fel, hogy milyen állapotban van a nyugati világban a demokrácia, meghallgatják-e a vezetők a népi világ hangját, véleményét.

Mint megtudtuk: Magyarországon e tekintetben jól állunk, hiszen a miniszterelnök elmondása szerint ők megkérdezik az embereket, ami viszont „nem divat Nyugat-Európában”.

A viszonyítás kedvéért: Magyarország kormánya a migrációs nemzeti konzultációban megkérdezte az emberek véleményét arról, hogy „a Brüsszel által rosszul kezelt bevándorlás összefüggésben van a terrorizmus térnyerésével”, a 8 millió kiküldött kérdőívből 1 millió érkezett vissza, s ebből is 110 ezer azt válaszolta, hogy nincs ilyen összefüggés. A magyar kormány pedig olyannyira komolyan vette az emberek véleményét, hogy a maradék kevesebb mint 900 ezer választópolgár szavára adva azóta is erre épít menekült-, Brüsszel- és egyébellenes kampányokat. (Erről és a mostani véleménynyilvánító szavazás álságosságáról korábban itt írtam bővebben).

Mindenesetre a népi világ szavát meghallgató, és egyben a nemzetközi politikai élet orákulumaként is előszeretettel tetszelgő Orbán ezen a ponton azt mondta, hogy a CPAC-en jelenleg épp Európa jövendő vezetői vesznek részt, akik „nagyon úgy gondolkodnak, mint mi”, és akik „mind a mi barátaink”, sőt, ők is részt vesznek „abban az ellenállási mozgalomban, amiben mi 15 éve harcolunk”. Orbán szerint így lassan, de biztosan kerül majd többségbe az az álláspont, miszerint nincs helye Ukrajna gyorsított felvételének az EU-ba.

Ezután a CPAC ürügyé át is tértünk arra, kiknek és miért áll érdekükben, hogy Ukrajna felvételét egyfajta háborús átszervezésre használják fel?

Nem árulok zsákbamacskát: Brüsszelnek.

Épp ezért a miniszterelnök be is jelentette, hogy nemrég még idehaza hirdette meg a Harcosok Klubját, de valójába szükség van egy Nemzetközi Harcosok Klubjára is, hogy ha védekezni akarnak a hazugságok és álhírek ellen (amelyeket a miniszterelnök szerint Brüsszel és holdudvara terjeszt), hatékonyan tudjanak fellépni.

Orbán szerint Brüsszel minden egyes válságra (pénzügyi-, migrációs-, covid-, energia-, inflációs válság) egyfajta módon reagált: megpróbált jogköröket elvenni a tagállamoktól.

„Még több Brüsszel, még kevesebb nemzeti szuverenitás” - foglalta össze a brüsszeli elképzelést a magyar miniszterelnök, aki szerint azonban Brüsszel nem tudta megfelelően kezelni ezeket a válságokat. Ám ez Brüsszelt nem zavarja abban, hogy most a háborús válságot is így akarja kezelni. Ám Orbán kitart az álláspontja mellett:

„Semmi értelme, hogy átadjuk ezeket a jogköröket.”

A riporter felsorolta az Orbán által tegnap is vázolt 4 pontos akciótervet (a miniszterelnöknek ez nem nagy meglepetés, de ha valaki lemaradt volna, a 4 pont: béke, szuverenitás, szabadság, biztonság), majd megkérdezte, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy ezeket a pontokat el is lehessen érni?

Orbán víziója az, hogy az Európai parlamentben lassan, de biztosan kialakuljon egy olyan együttműködés a pártcsaládokban, amelyek soraiban nemzeti szuverenitásukat védő országok delegáltjai ülnek, hogy nagyobbak legyenek, mint a Néppárt. Az orbáni matek szerint ez egyébként mér megvan, de van még dolog bőven.

„Ezért alapítottam meg az Európai Patrióták Szövetségét” - szerénykedett a magyar miniszterelnök.

Hozzátette: bár úgy tűnhet, hogy mindez a nemzetközi politikai porondon történő helyezkedés csupán, valójában húsba vágó kérdésekről, a magyar családok költségvetéséről van szó.

Az európai országok hadseregeinek fejlesztéséről szólva Orbán jelezte: szerinte tévút az, hogy nyakló nélkül költsenek fegyverkezésre a tagállamok, szerinte ugyanis egy ponton túl ez könnyen átcsaphat fegyverkezési versenybe Oroszországgal, ami miatt viszont kevesebb jutna iskolákra, családtámogatásokra, otthontámogatásokra, egyebekre.

Orbán szerint annak kell szurkolnunk, hogy az amerikaiak béketörekvései sikerre vezessenek, és legalább tűzszünet legyen, majd vessenek ki fegyverkezési korlátozásokat az oroszokra.

Vannak, akik azt állítják, a fegyverkezés pörgeti az ipart - vetette fel a riporter.

Ukrajna uniós tagsága pénzügyi tragédiával érne fel - csapta le a labdát Orbán.

Ezen a ponton vissza is tértünk az ukránok démonizálására: a miniszterelnök olyan képet festett fel hallgatói elé, amelyben ukránok ellenőrizetlenül kószálhatnának Európában, elárasztanák a hazai munkaerőpiacot, leszorítanák a magyar emberek bérét, sőt, még magyar nyugdíjat is kapnának, amitől a magyar nyugdíjasok pénze is hozzájuk vándorolna. „A mezőgazdaságról már nem is beszélek” - mentett meg mindenkit a totális pániktól a miniszterelnök.

Szerinte egy módon lehet ezt elhárítani: nem tagságról kell beszélni, hanem szektorálisan kell megállapodásokat kötni az ukránokkal.

Következő témánk: árrésstop. Miért hosszabbították meg?

Mert „beváltotta a hozzá fűzött reményeket” - magyarázta a miniszterelnök. 900 élelmiszer árát és 420 drogériás termékét is sikerült letörniük.

„Nem azt mondom, hogy jó a helyzet, de a baj kisebb” - tudtuk meg.

Orbán szerint amikor ő kinevezte Nagy Mártont gazdasági miniszternek („leszerződtem, leigazoltam, megállapodtam vele”), neki nem politikusra, hanem szakemberre volt szüksége.

Nagy Márton pedig „egy rendíthetetlen szakember”, miniszterelnökünk pedig úgy látja, hogy Nagy Márton szerint az árrésstop működik. ha kell, még ki is terjesztik.

Orbán azt is elmondta, hogy Nagy Mártontól azt várhatjuk, hogy „szakmailag hibátlanul hajtja végre a feladatát”, ő pedig személy szerint bízik benne, hogy a javaslatait bátran támogathatja. (A repülőrajt elmaradásáról, a felborult költségvetésről, és egyéb gazdasági anomáliákról e ponton nem tudtunk meg többet).

Végezetül néhány szó a parajdi katasztrófáról:

„Fáj nekünk, ami történik” - mondta Orbán, aki szerint az elmúlt 10-15 évben olyan sokan fordultak meg hazánkból Parajdon, hogy az „szinte hozzánk tartozik”.

De nem csak Parajdból áll Erdély, és különösen nem Székelyföld - emlékeztetett a miniszterelnök, aki felhívta a figyelmet arra is, hogy Háromszék környékén is súlyos a helyzet. Majd hozzátette, hogy szerencsére erős képviseletük van arrafelé a magyaroknak.

„Az RMDSZ jól szervezett erős párt, jól képviseli a magyarok érdekét” - nyomatékosította a miniszterelnök, és jelezte azt is, hogy kapcsolatban van Kelemen Hunorral, akinek meg is ígérte, hogy minden magyarnak adnak segítséget.

Kis szépítés ez Orbán Viktor eddigi legbénább külpolitikai hibája után, az interjú sajnos csak eddig tartott, a jövő héten újra találkozunk.