Két nappal azután, hogy amerikai bombázók csatlakoztak az Izrael által Irán ellen indított háborúhoz, keveset tudunk az akció hatásáról. Eleve arról is, hogy pontosan mit pusztítottak el a bunkerromboló bombák, amikkel az amerikaiak az ilyeneket nélkülöző izraeli szövetségeseik segítségére siettek. Tudjuk, hogy mik voltak a célpontok, például a mélyen a föld alá beásott Fordo urándúsító, de azt nem, hogy ezek a létesítmények pontosan milyen károkat szenvedtek, és hogy mi lett magának a dúsított uránnak a sorsa, amiből az irániak atomfegyverek gyártását tervezhették.

Egy nyertes, két vesztes

Egy egyértelmű nyertese az amerikai bombázásnak mindenképpen van: Benjamin Netanjahu. Az izraeli miniszterelnök a hazájában ingatag koalíciójával, a közvéleménnyel és évek óta húzódó bírósági ügyeivel küzd, nemzetközileg pedig egyre inkább elszigetelődik a másfél éve tartó gázai háború eredményeként, ami a palesztinoknak mérhetetlen szenvedést hozott, viszont még mindig nem tudta kiszabadítani a 2023. október 7-én a Hamász által Izraelből elrabolt túszokat.

Netanjahu tulajdonképpen politikai karrierjének legeleje óta készült az összecsapásra Iránnal, és most, amikor először harcol közvetlenül a perzsa állammal, és nem valamelyik proxy-terrorszervezetével, számára eddig álomszerűen alakulnak a dolgok. Bár néhány rakéta elérte Izraelt, ezek pusztítása eltörpült az iráni veszteségek mellett. Izrael június 14-én támadta meg Iránt, néhány nap után már az ország teljes légterét ellenőrizték, és talán ez is kellett ahhoz, hogy a korábban hezitálni látszó Donald Trump amerikai bombázókat indítson oda, ahova Izrael szerette volna. Netanjahu akkorát nyert, hogy még esküdt ellensége, Jair Lapid, az izraeli ellenzék vezetője is kezet rázott vele a kamerák előtt.

Ahogy Netanjahu nyert, úgy az Iránt vezető ajatollahok eddig csak vesztettek. Ali Hamenei elnök nem kezet ráz fotósok gyűrűjében, hanem valami bunkerben bujkál. Ahogy a Financial Times rámutat, az iráni stratégia évtizedek óta az volt, hogy az Izrael elleni harcot olyan proxyjain keresztül vívja, mint a gázai Hamász, a libanoni Hezbollah és a jemeni húszik, miközben otthon nyugodtan dolgozhatnak a saját atomprogramjukon. Az utóbbi másfél évben azonban Izrael mindhárom szervezetet annyira meggyengítette/visszaszorította, hogy ezeken átlépve most közvetlenül Iránt tudja támadni.

Így az ajatollahoknak már nemcsak azt kell méricskélniük, hogy a fordói és egyéb nukleáris létesítmények pontosan milyen károkat szenvedtek, vagy hogy hogyan lehet ezeket esetleg újjáépíteni, hanem azt is, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság teljes védelmi és külpolitikai stratégiáját meg lehet-e menteni, vagy valami teljesen újat kell kitalálni helyette.

Az amerikai bombázásnak még egy nagy vesztese van: a szabály alapú világrend. Az alapvetően a nyugati hatalmak által létrehozott, szövetségeseikre és ellenségeikre nem is egyformán használt nemzetközi jogrendszer Donald Trump ismételt hatalomra jutása után eleve lélegeztetőgépen volt. Irán izraeli–amerikai bombázása után pedig már tényleg csak valami történelmi vitrinben van helye. A két szövetséges ország ugyanis úgy döntött, hogy az erősebb kutya bombáz, tárgyalgatással és diplomáciai szépelgéssel szórakozzanak a gyengék.

Aki a végén nevet