„Látom, sokan aggódnak, kételkednek, sokan bizonytalanok. Érthető, hogy nem mernek reménykedni ennyi kudarc és csalódás után. Én megértem őket... És megértem azokat is, akik elkeseredettek és dühösek az elmúlt nyolc év miatt. Van rá okuk bőven. Most arra kérem őket, hogy az igazi és valódi, vagyis mély változás érdekében csak a józan ész politikáját támogassák. A szélsőséges erőknek hiába nagy a hangjuk, hiába rázzák az öklüket, nincs és nem is lesz ahhoz elég erejük, hogy komoly változást vigyenek végbe. Őket támogatni elvesztegetett, sőt eltékozolt lehetőség és erőfeszítés. Kedves Barátaim, megértem a szocialistáktól elpártolt, volt baloldali szavazók csalódottságát. Hittek egy eszmében. Hittek egy eszmében, és azt kellett látniuk, hogy vezetőik semmibe veszik ezeket az eszméket, és hátat fordítanak a saját választóiknak. Nekik azt üzenem, hogy mi, jobboldaliak nem várjuk, hogy megváltoztassák a fölfogásukat, csak arra kérjük őket, hogy támogassák a nemzeti ügyeket, mert azok minden magyar ember érdekét szolgálják. Rájuk is számítunk, őket is várjuk az ország közös újjáépítésében, mert biztos vagyok benne, hogy nélkülük nem fog sikerülni. Legyenek ők is a változás részesei és nyertesei.”

2010. február 5-én Orbán Viktor évértékelőt tartott (a kiemelések tőlem származnak). A Fidesz lényegében már a kormányváltásra készült, a közvélemény-kutatások sem ígértek mást, a kérdés csak az volt: mennyivel nyernek majd.

Orbán Viktor nem árult zsákbamacskát: győzelemre játszott, hamvaiból feltámadt főnixeként pártjának. Megújulást ígért (meg persze egy sor más dolgot elszámoltatástól egészségügyi reformon át gazdasági fellendülésig stbstbstb.), mondván, sose volt még ennyire rossz, sose akartak ennyien jobb országot.

„Nem is tudom, volt-e valaha, amióta élek, ilyen mélyről jövő és elsöprő igény a változtatásra Magyarországon.”

Orbán Viktor persze biztosra ment, a kampány egyik leghangsúlyosabb szlogenje a „Csak a Fidesz” volt, és miközben a jobboldal vezető erejévé tornázta fel pártját, ebből a pozícióból üzente a Jobbik-szimpatizánsoknak, hogy elvesztegetik szavazataikat, ha a szélsőséges erőkre voksolnak, de a kiábrándult baloldali, illetve a politikában csalódott választópolgárok megszólítását is feladatául tűzte ki. Őket azzal igyekezett mobilizálni, hogy ha nem a Fideszre szavaznak, akkor minden marad a régiben.

Miért érdekes ez? Mert ugyanezt látjuk most, Magyar Pétertől is, csak pepitában.

„Aki nem a Tiszára szavaz, az Orbán Viktor hatalomban tartására szavaz”- idén tavasszal a Tisza Párt vezetője ezzel érvelt, és a kétharmadot tűzte ki célul. Azt is hamar bejelentette, hogy mind a 106 egyéni körzetben önállóan fognak indulni, mostanra pedig azt is megtudtuk, hogy novemberben a párt minden választókörzetben 2-2 jelöltet ajánl majd a szavazóknak, akik közül választani lehet.

Ezt kommentálta Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő hétfőn, aki azt írta: nagyon örül, hogy a Tisza „gyakorlatilag beharangozta az ellenzéki előválasztást”, bár szerinte sajnálatos, hogy ezen az előválasztáson csak a Tisza jelöltjei indulhatnak.

„A legnagyobb jóindulattal és komolysággal azt tudom felajánlani, hogy szívesen elindulok az előválasztáson a Tisza által kiválasztott jelölt, vagy jelöltek ellen Zuglóban, a budapesti 6. választókerületben” – írja Hadházy, hozzátéve, hogy amennyiben nem ő nyerne, félreáll, és nem indul 2026-ban, viszont ugyanezt várja el a Tisza jelöltjétől is.

Magyar viszonylag gyorsan leütötte a labdát, és deklarálta: a Tisza mind a 106 körzetben önállóan indul, háttéregyeztetéseket pedig nem folytatnak. Ugyanebben a posztjában azonban ismét beleállt az általa már többször óellenzékinek titulált politikusokba. Egészen pontosan definiálta is, hogy kikre gondol.

„Az »óellenzékiek« azok a pártok és politikusaik, akik az elmúlt másfél évtizedben asszisztáltak a Fidesz uralmához, legitimizálták a rendszert, vagy éppen alkalmatlannak bizonyultak arra, hogy valódi alternatívát nyújtsanak vele szemben.”

Magyar posztjának még két figyelemre méltó kitétele volt. Egyrészt megjelölte azokat a szavazókat, akik álláspontja szerint nem tekinthetőek óellenzékinek:

„Azok az elégedetlen ellenzéki vagy kormányváltást óhajtó baloldali, szociáldemokrata, liberális, polgári, konzervatív, nemzeti radikális vagy éppen ideológia mentes szavazók:

• akik már korábban megvonták az óellenzéki pártoktól a bizalmat és a bizonytalanok közé húzódtak,
• akik akár egy halvány remény miatt is elhagyták az óellenzéki pártokat,
• azok is, akik nehezebben váltanak, de ma már ugyanolyan tehetetlennek, nevetségesnek vagy éppen kollaboránsnak látják az óellenzéki szereplőket, mint a rendszer haszonélvezőit,
• azok, akik még soha vagy már hosszú évek óta nem vettek részt választásokon.”

Ők azok, akik ma valódi alternatívát látnak a Tiszában és akiknek a jelentős többsége látja és érti, hogy Orbán Viktor maffia kormányát csak egy új, nem kompromittálódott, hiteles ellenzéki erő tudja jó eséllyel legyőzni.”

Másrészt üzent is a politikusoknak:

„Megsüvegelendő azon politikusok hozzáállása és döntése, akik a rendszerváltást és a magyar honfitársaik érdekét előrébb valónak tartják, mint a saját politikai túlélésüket vagy egyéni ambíciójukat.”

Különösebben nem nehéz dekódolni, hogy mire gondol ezen a ponton Magyar: aki a fentiek alapján elindul a választáson, az a Tisza Párt vezetője szerint saját politikai túlélését vagy egyéni ambícióit helyezi a népérdek fölé, míg azok a választópolgárok, akik nem a Tiszára szavaznak, Orbán Viktor maffiakormányát tartanák hatalomban.

Aki nem velük, ellenük

Magyar Péter elsősorban azt üzeni tehát a választópolgároknak, hogy bárki, aki nem a Tisza színeiben indul, az hátráltatja a kormány/rendszerváltás lehetőségét - úgy, hogy mindeközben azt még hónapokig nem tudjuk, hogy a Tisza kiket indít, de azt ígéri, hogy ezek az egyelőre ismeretlen jelöltek majd „egy új, nem kompromittálódott, hiteles ellenzéki erőt” mutatnak fel.

Igen, a politika kompetitív műfaj: mindenki nyerni akar, hiszen csak így juthat hatalomhoz. Ebből a szempontból valóban létszükséglet a Tisza számára is, hogy mind a 106 körzetben saját jelöltet indítson. És természetesen érthető az is, ha egy versenyhelyzetben az egyik szereplő más szereplők hiteltelenítésével igyekszik önnön erényeit felnagyítani.

De pont Hadházy Ákos esete világít rá arra, hogy hol sántít Magyar érvelése.