• Diadalként jelentették az amerikaiak, hogy Putyin Alaszkában belement abba, hogy erős védelmi garanciákat kapjon Ukrajna Amerikától. Ennek szellemében tárgyalt Trump Zelenszkijjel és az európai nagyhatalmak vezetőivel, akik elkezdték kidolgozni a részleteket: Amerika inkább csak koordinál, a feladat - és költségek - oroszlánrésze Európát terheli.
• Két nappal később Szergej Lavrov orosz külügyminiszter szertefoszlatta a megállapodásra nyitott orosz vezető képét, amikor arról beszélt, vétójogot akarnak a garanciáknál, nélkülük ne is tárgyaljanak róluk.
• Egy csütörtöki nyilatkozatából már sejteni lehet, mire alapozódott az amerikai diadaljelentés és az orosz visszakozás egyszerre.
• Az álláspontok nagyon messze vannak egymástól, és Jójárt Krisztián Oroszország-szakértő szerint nagyobb az esélye annak, hogy Trump kiszáll a tárgyalásokból, mint hogy megegyeznének, de beszélt arról is, hogyan lehet Ukrajnának segíteni anélkül, hogy az oroszok fúrhatnák. Putyin is kiszállhat egy ponton, akár pár hónap múlva.

Alaposan átírta Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az amerikai sikerpropagandát arról, mekkora eredmények születtek Donald Trump és Vlagyimir Putyin alaszkai tárgyalásán.

Míg az amerikai különmegbízott, Steve Witkoff a tárgyalás után győzelemként tálalta, hogy „jelentős biztonsági garanciákban állapodtak meg”, és hogy „Putyin belemenne abba, hogy az Egyesült Államok olyan erős biztonsági garanciát adjon Ukrajnának, mint ami a NATO-tagoknak jár, Lavrov szerdán bemondta, erről szó sincs, csak olyan garanciákról lehet szó, ahol az oroszoknak vétójoguk van, és nélkülük nincs értelme erről tárgyalni. Az egy „sehová nem vezető út.”

Az igazság minden részletét nem bontották ki

Witkoff a négyszemközti találkozóján Putyinnal még félre is érthetett dolgokat – ahogy ez a területekkel kapcsolatban felmerült -, itt viszont két delegáció volt, saját tolmácsokkal.

Jójárt Krisztián Oroszország-szakértő elképzelhetetlennek tartja, hogy Lavrov ne azt kommunikálná, amit Putyin is, hiszen ez egy nagyon centralizált apparátus, az érdekérvényesítés minden elemét, legyen szó katonai eszközökről vagy diplomáciáról, összehangolják.

Úgy gondolja, az alaszkai megbeszélésen olyan általánosságok hangzottak el, mint amikről Putyin a „sajtótájékoztatón” is beszélt, miszerint gondolkodni kell abban is, hogy Ukrajna milyen biztonsági garanciákat kapjon, és ők készek együttműködni.

„Cinikus módon ők ezt a gondolkodást addig a pontig viszik, mint amit 2022-ben is láttunk, hogy csak az az elfogadható biztonsági garancia számukra, ha ők is ott vannak az Ukrajna biztonságát garantáló országok között, vagyis vétójoguk van. Ez nyilván abszurd, hiszen épp az oroszokkal szemben kellene biztonsági garanciát kapniuk az ukránoknak.”

A szakértő nem hiszi, hogy az alaszkai tárgyaláson az amerikai delegáció félreértette volna az oroszt, de azt is nehezen tudja elképzelni, hogy Putyin Trump arcába hazudott, majd Lavrov kiállt teljesen mással. „A diplomáciában ez nem így megy, ez aláássa a bizalmat.”

Jójárt szerint inkább az történhetett, hogy az amerikaiak nagyon akartak valami sikert, és vagy az oroszok tettek le olyan javaslatot az asztalra, amit Trumpék megnyugtató garanciaként, előrelépésként értékeltek, vagy az oroszok fogadtak el valamit, amit győzelemként tudtak kifelé kommunikálni.

„Csakhogy Lavrov nyilatkozatával eljött a szembesítés ideje.”