„Múltkor felhívott egy fideszes önkormányzati képviselő, hogy mit lájkolom én a Magyar Péter posztjait” – a posztok szerzője még beszél az újraindult országjárása első állomásán a csákberényi rendezvényházban, de az idős férfi kijött elszívni egy cigarettát, közben beszélgetünk.

Fehérvári, közel volt, eljött. Kérdezem, honnan tudja a székesfehérvári fideszes képviselő a telefonszámát. Régi ismerősök. Nem is olyan régen a férfi még a Fidesznek kopogtatott a választások előtt, évtizedekig volt a párt szavazója. Nem lépett be soha, rossz emlékei vannak a párttagságról, de segített, ahol tudott. Most a Tiszának segít, ahol tud, egy fehérvári Tisza Sziget tagja, már tavaly belépett. Viszi a párt újságját, pultozik, ha hívják, megy.

Két éve változott meg a véleménye, „mint Magyar Péternek”. „Nem ilyen országot akartunk” – mondja. Alacsonyak a nyugdíjak, és az oroszokat sem kedvelte soha. Két családtagját is elvitték abba az országba, egyikük sem jött vissza. „Én nem utálom a Viktort. Néha még sajnálom is, hogy az ember idáig tud süllyedni. Sosem elég? A népnek is kell a pénz!”

Mit válaszolt a fideszes képviselőknek, aki a lájkokról érdeklődött? Már miért ne lájkolhatná. Erre ő?

„Azt mondja nekem, hogy hát nem oda tartozom, ezekhez. Milyen ezekhez? Hát mind ugyanoda tartozunk, a Magyar is fideszes volt! Csak aztán meggondolta magát.”

„A felének Mészáros Lőrinc, a másik felének Orbán Győző ad munkát”