Az Orbán Viktor vezette kormánydelegáció „idegen érdek érdekében” köt majd nukleáris energetikai megállapodást Washingtonban – legalábbis ha abból indulunk ki, hogy mit írt a Westinghouse nevű amerikai cégről néhány éve az egyik fideszes propagandalap, a Bennfentes. Amikor ugyanis Jávor Benedek egy interjúban arról beszélt, hogy a Roszatom tüzelőanyagát ki lehet váltani az amerikai Westinghouse tüzelőjével, azzal szerintük „egyértelművé tette, hogy valamely idegen érdek érdekében beszél”, idézte fel ezt az ellenzéki politikus egy friss posztja.

Ehhez képest Szijjártó Péter külügyminiszter stábja magyar idő szerint péntek hajnalban arról küldött ki sajtóközleményt, hogy kormányközi nukleáris megállapodást írnak alá Marco Rubio amerikai külügyminiszterrel. Márpedig ennek főszereplője a sajtóhírek és Szijjártó korábbi tárgyalásai szerint történetesen a Westinghouse lesz. De hát ahogy a kormányzati kommunikáció képes volt különbséget tenni a korábbi Biden-féle és brüsszeli szankciók (háborúpártiak!) és a Trump-féle szankciók (békepártiak!) között, nyilván erre is lesz egy magyarázat, hogy most már miért nem idegen érdek, ami két és fél éve még az volt.

A mostani miniszteri közlemény szerint a megállapodás három területre terjed ki: „nukleáris fűtőelemek, az elhasznált fűtőelemek megfelelő tárolása és a kis nukleáris erőművek”. A bejelentés túl sok részletet nem tartalmazott, csak annyit írt a Szijjártó-stáb, hogy

• „a meglévő beszállítói kapcsolatok fenntartása mellett” a magyar energiatörténetben valaha először amerikai nukleáris fűtőelemeket is fogunk vásárolni;
• „az elérhető legmodernebb amerikai technológiát vesszük meg” az elhasznált nukleáris fűtőelemeket biztonságos, az erőmű területén belüli tárolása érdekében;
• a kis méretű moduláris reaktorokról (SMR-ekről) csak annyit mondott, hogy ezekről is szó lesz, és ezek „egy-egy nagyobb iparterület vagy város energiaellátását képesek majd fedezni”; hogy ezek pontosan micsodák is, arról itt olvasható egy igen részletes magyarázó cikkünk.

A Bloomberg ugyanakkor megszerezte a viszonylag részletes listát arról, hogy miről állapodhat meg a két delegáció. Rengeteg pénzről, pontosabban rengeteg pénzzel kecsegtető ígéretekről van szó – a teljes magyar energetikai vállalás a lap által megszerzett és közzétett számok alapján csaknem 7000 milliárd forint. Igaz, mint a listából látszik, ebben a nukleáris energián túl földgáz, egészen pontosan LNG-vásárlás is szerepel:

• A magyar kormánydelegáció 100 millió dolláros (33,5 milliárd forintos) szerződést tervez aláírni arról, hogy a Westinghouse Electric Co. nukleáris üzemanyagot szállítson a paksi atomerőműnek (a lap megjegyzése, miszerint az üzemanyagot most Oroszország szállítja, arra utal, hogy lecseréljük a Roszatomot, Szijjártó közleménye szerint azonban az oroszok is megmaradnak beszállítónak);
• mintegy 600 millió dollár (picit több, mint 200 milliárd forint) értékben vásárolhat Magyarország cseppfolyósított földgázt, azaz LNG-t az Egyesült Államoktól, bár a lap szerint a pontos mennyiség, és annak értéke még változhat a tárgyalás során;
• a felek egy akár 20 milliárd dollár (6700 milliárd forint értékű), akár 10 darab kis moduláris atomreaktor magyar beszerzéséről szóló szándéknyilatkozatot is aláírhatnak;
• emellett a washingtoni csúcson szó lehet a lap szerint védelmi ipari szerződésekről, valamint egyelőre nem részletezett pénzügyi együttműködésekről is.

A magyar kormány tehát a dolgok mostani állása szerint 700 millió dollárt költene és egy 20 milliárd dolláros ígérvényt tenne le Trump elnök asztalára. Átváltva és összeadva ez hatalmas összeg, bár a közel 7000 milliárdból csak mintegy 230-240 milliárd forint a tényleges kiadás. Ez pedig már nem sok, hiszen idén már október közepére több mint 700 milliárd forintot költött Magyarország az orosz földgáz vásárlására – ehhez képest azt egyelőre nem is tudni, hogy a 200 milliárd forintos LNG-üzletet (ha tényleg annyi lesz) hány év alatt kell lebonyolítani.