Rengetegen írtak nekünk, Varsótól Oslóig, Hongkongtól Dublinig, hogy elmeséljék, milyen volt külképviseleten szavazni. A legtöbben arról számoltak be, hogy többnyire gördülékenyen mennek a dolgok, bár persze ott, ahol nagyobb számban szavaznak, alakulhatott ki torlódás. Sokan írták, hogy nem derült ki, volt-e tiszás külképviseleti megfigyelő, de a legtöbben mégis azt emelték ki, hogy a hangulat jó, és több helyen is érezhetően nagyobb a szavazási hajlandóság, mint négy évvel korában.

Ízelítőül néhány beszámoló, a legkülönfélébb helyekről.

Szombaton is nagy volt a lelkesedés

Sokan már április 11-én leadták szavazataikat.

János például azzal az ambiciózus tervvel fogott neki a dolognak, hogy „én akarok lenni az első nem levélszavazó, aki lebontja a NER-t :-)” Új-Zélandon van épp, turistaként, de úgy szervezte az utat, hogy mindenképpen el tudjon menni szavazni. Wellingtonban negyed órával a szavazás megkezdése előtt megérkezett a követségre, de „vannak nálam lelkesebben, hatodik lettem 3/4 6-kor. 158 regisztrált szavazó van itt Wellingtonban, jönnek szépen sorban.”

Pepééknek izgalmas körei voltak, ugyanis szombaton Santiagóban kellett szavazniuk, de pénteken még Bécsben voltak, és mivel késett a gépük, félő volt, hogy lekésik az isztambuli csatlakozást. Jöjjön is az élménybeszámoló:

„Santiagóban a repülőtérről Közvetlenül a követségre mentünk. Nem volt tömeg az biztos. Ha nincs az ajtón egy tájékoztató papír már azt hittük volna, hogy rossz helyre jöttünk. Becsengettünk és nyílt a kapu. Ultra barátságosan fogadtak. Hárman voltak és nagyon korrektül elmagyaráztak mindent. De tényleg alaposan, még azt is megmutatták, hogy ragasszuk le a borítékot. Számunkra meglepően fiatalok voltak. Kicsit irigyeltem is őket hogy milyen korán milyen állásba kerültek. Ha hiszed ha nem, volt egy váratlan fordulat is. Már éppen menni készültünk, amikor jött meg egy választó. Mivel a választási bizottságnak felkeltette az érdeklődését a megjelenésünk feltettek egy pár kérdést, mégis mi járatban vagyunk Chilében. Így nekünk is volt lehetőségünk óvatosan rákérdezni a részvételre. Azt mondták, hogy viszonylag sokan voltak már. El a már említett másik választóval mentünk, ahogy kivettem a szavaiból, ő is erősen változás párti.”

Szalma Montrealban szavazott, rajta kívül még 165-en vannak ott névjegyzékbe véve. „Reggel 9-re mentem a montreali külképviseletre. Segítettem az ebédet felvinni a munkában levő ellenőröknek és szervezőknek. Még lángos is lesz, meg almás pite :)Minden gördülékenyen ment. Nagyon kedvesek voltak.”

Ágnes New Yorkból azt írta, hogy náluk jóval többen jelentkezek be személyes szavazásra, mint 4 évvel korábban. Sőt, tapasztalatai alapján szombaton fél 12 körül lényegesen többen voltak, mint 2022-ben. „Az emberek a szavazás után nem indultak el rögtön, sokan maradtak beszélgetni.”

Kristóf Barbadoson lakik, ahol nincs külképviselet, úgyhogy már februárban vett egy jegyet New Yorkba, hogy élhessen állampolgári kötelezettségeivel. Volt egy kis izgalom, mert az április 9-i járatára túlfoglalás volt, így nem fért fel rá, de másnap már el tudott repülni a Nagy Almába, így szombaton szavazni is tudott. „12:45 kor értünk a nagykövetségre, és 12:47-kor már szavaztunk is, a budapesti és vidéki szavazók külön teremben szavaztak, a vidékhez volt egy rövid várakozási sor. ”

Egy másik olvasónk, aki szintén New Yorkban szavazott azt írta: „Ami megdöbbentő volt, hogy megkérdeztük a bizottságot, melyik pártot képviselik és nem válaszoltak, csak nagy szemekkel rám néztek, és csendben hallgattak... Ekkor megkértem őket, hogy legalább azt mondják meg, hogy több párt képviselői vannak-e itt jelen. Erre közölték, hogy erre a kérdésre ők nem fognak nekem válaszolni. Azt hiszem, így egyértelmű... Ezek után egy világ dőlt össze bennem. Más államból utaztunk New Yorkba, keltünk hajnalban, hogy szavazhassunk, de úgy érzem, fölösleges volt, és biztos sem lehetek benne, hogy a szavazatom tényleg célba ér. Borzasztó csalódott vagyok.”

Balázs Los Angelesben szavazott szombaton. „5:30-kor keltem és kicsit több, mint egy órát autóztam... Rajtam kívül 3 másik ember jött szavazni amíg ott voltam. Egy idős hölgy, aki Oregonból repült LA-be azért, hogy szavazhasson. Mondta, hogy először szavaz itt... Nekem úgy tűnt minden rendben ment, előttem pecsételték le a szavazólapokat, lelkemre kötötték, hogy ne felejtsem el lezárni a borítékot. Említették, hogy a munkatársaik hétfőn viszik Magyarországra a szavazatokat. Nem hiszem, hogy voltak megfigyelők egyik oldalról sem... Vittem a saját tollamat, ami feketén fogott. Kis időbe telt eldönteniük, hogy érvényes lehet-e így a szavaz, de végül arra jutottak, hogy ha a választópolgár saját tollat használ, elfogadható a fekete is.”

Bálint Bankokból küldött helyzet jelentést, még szombaton: „már reggel 6-kor, nyitáskor többen voltak szavazni. Kis sor is kialakult. Minden zökkenőmentesen ment. Megfigyelő egy sem volt.”

„Mi a férjemmel Vancouverben (a kanadaiban, nem az amerikaiban) szavaztunk a konzulátuson helyi idő szerint szombat reggel 8-kor” - írta Zsuzsa. „A konzulátus egy aprócska szoba egy kis előtérrel, ahol egyetlen lefüggönyözött szavazófülke volt, és meglepően nagy volt az érdeklődés a 4 évvel ezelőtti választáshoz képest. Nem kellett sokat várni, talán pár percet, de gyakorlatilag egymásnak adtuk a kilincset, folyamatosan jöttek-mentek az emberek. 4 éve is kb. ilyenkor szavaztunk, és akkor egy lélek nem volt. Mindenki ki volt öltözve (én mondjuk egy diszkrét fuck Orbán-os pólóban mentem), és nem tudnám megmondani, volt-e bármilyen megfigyelő. Ott volt a konzul, és két hölgy ellenőrizte a szavazólistát, az iratokat, és pecsételte a szavazólapot. Többen nem is nagyon fértek volna oda. Persze lehet, h megbújtak valahol, érdekelne, hogy mások mit tapasztaltak :)”

Ellenpontként emeljük ki Oslót, ahol bár borús volt az idő, de Helga azt írta: „7 óra vonatozás után Oslóban az utolsók között szavaztunk. Tiszás és Fideszes delegáltak is voltak. A vasútállomáson kivetítőn a választásokról szóló műsor ment.”

Máté jó sokat áldozott azért, hogy szavazhasson. „ Április 11-én, délelőtt 11 óra felé érkeztem meg a washingtoni külképviseletre. Sokan voltak bent már, amikor megérkeztem akkor is, és folyamatosan jöttek az emberek. Sok család is jelen volt kisgyermekekkel. Volt akiken Orbán ellenes póló volt. A hangulat egyébként nagyon jó volt, az emberek mosolyogtak üdvözölték egymást. A magyarok örültek egymásnak és úgy tűnt mindenki élvezi, hogy egy közösséghez tartozik. Az urnáknál 4-5 ember is bent volt, simán ment az azonosítás, gyorsan megkaptam a szavazólapot, nem volt semmi probléma, minden szakszerűen ment. Ez a túra egyébként kb 1200 km volt. (Tennessee-be élek). Összesen olyan 12 óra volt az út kocsival. Zsebbe nyúlós volt, hogy leadhassam a szavazatomat, ugyanis a benzin $100, egy éjszakára RB&B szintén $100 plusz étel ital úgyhogy nagyságrendileg $250-300 dollárból jött ki az út. Ebből a szállást meg lehetett volna spórolni de a 12 óra vezetés egy nap nem hangzik annyira jól.”

És nem csak ő volt így ezzel. Zoli és családja így szavazott: „Több mint 2 éve Brisbane-ben elő magyarként a legközelebbi opciónk a szavazásra Sydney volt. Ez lehetett volna egy kétszer kb 10 órás autóút, vagy ahogy végül döntöttünk, egy kétszer 1,5 órás repülés. Mivel 2 kis gyerekünk van, végül egy hosszú hétvégés kirándulás mellett döntöttünk, ami így két-két nap szabadságot és alsó hangon $3000 dollár kiadást jelent... Külképviseleten szavazni egy ekkora országban nem olcsó mulatság, bár még mindig jobban jártunk mint azok akiknek esetleg Perthből vagy Darwinból kellett szavazni menni. Helyi idő szerint délelőtt 11 körül szavaztunk, a szavazóhelyen és a környéken is sok magyar volt, de egyáltalán nem kellett sorban állni. Hogy voltak-e Tiszás külképviseleti megfigyelők, nem tudom. Látszólag minden rendben volt, mindenki tudta a dolgát. Az emberek kedvesek voltak, többen fotózkodtak a szavazóhelyet jelölő táblával.”

Lilla Mexikóból azt írta, ott minden rendben ment. 99 regisztrált szavazó volt, plusz a levél szavazók, mint ők.

Zsolt és Nándor Csungkingban adta le a szavazatát, helyi idő szerint reggel 8 órakor. „Yaan-ból, Szecsuán tartományból utaztunk vonattal 3,5 órát (kb. 420km) még tegnap délután, egy éjszakát töltöttünk Csungkingban a szavazás miatt. A szavazáson körülbelül 8-10-en lehettünk ebben az idősávban, a konzulátus munkatársai rendkívül kedvesek és közvetlenek voltak, családias volt a légkör. Tiszás megfigyelővel nem találkoztunk” - írták.

Márton Kisinyovból jelentkezett, ő volt ott az első szavazó, így hitelesíthette az urnát. „A stáb rendes, kedves és felkészült volt, remélem máshol is ezt fogják tapasztalni.” Moldovában egyedül Kisinyovban lehet szavazni, összesen 26-an vannak a névjegyzékben.

A másik véglet viszont Hága, ahol összesen 6 308fő szerepel a névjegyzékben, itt bizony már voltak torlódások.

Aki viszont szavazott, megörvendeztetheti magát:

„Szavazás után beálltam egy kis hazai kolbászt venni (nem nagyon vannak itt jó kolbászok, bár erről Uj Péternek lehet más véleménye lenne) a hazai cuccokat árusító standnál, de mire azzal végeztem, még több magyar érkezett, így már vagy kétszázan várakoznak kint, egy hosszú sorban várakozva” - jelentette 10 óra magasságában Patrik.

Választás és gasztronómia máshol is kéz a kézben jár: „Koppenhágában közepesen nagy a sor, de gyorsan halad, van kürtőskalács is!” - írta Áron.

Maradva a kajavonalon, Norbert is elküldte beszámolóját, egyenesen Tokióból.

„Tokióban is lement gond nélkül a szavazás, mi helyi idő szerint dél körül voltunk, a földszinten kellett kicsit várni, amíg fel lehetett menni az emeletre szavazni. Az egyik magyar sráctól hallottuk, hogy »ő is szumózik« és egy másik magyar srácra mutatott, aki mintha a nagykövetségen dolgozna. Fent meg tudtuk, hogy 550-en regisztráltak, és délig a fele kb leszavazott. Azt is megtudtam, kérdésemre, hogy minden második ember megkérdezi. Mi minden esetre Wagyu steak-kel és japán whiskyvel ittunk a nagy izgalmakra. Hogy melyik medve bőrére, azt nem tudom.”

Szabolcs viszont Oszakában szavazott, ő örült neki, hogy Tokió mellett egy másik japán városban is nyílt konzulátus. A tapasztalatai hasonlók voltak, minden gördülékenyen ment, de ő legalább spórolt 3 órányi utat oda, és ugyanennyit vissza, meg kb 30 ezer yent, amibe ez az út került volna.

A stuttgarti konzulátusnál is kígyózott a sor, Miklós azt írta: „a képen nem látszó belső udvaron ugyanekkora vargabetűt ír le. Kb 45-50 percet vártam, 9.30 körül kezdve, idősek és gyerekesek továbbra is előreengedve, a nem budapesti körök kicsit gyorsabbak.”

„Luxemburgban 45 perc a várakozási idő a budapesti sorban, a vidékiben kicsivel kevesebb. Fiatalok egy csoportja gitárral-énekkel szórakoztatja a választásra érkezőket a szavazókör előtt” - írta Áron. Péterék ugyanitt egy órát álltak sorba, ő még azt is elárulta, hogy a Ha én rózsa volnék és a Bella Ciao is repertoáron volt.

Madridban is impozáns volt a sor - tudtuk meg Esztertől.

És Prágában is jó fél órát kellett várni, írta András, aki szerint utánuk is rengetegen jöttek még.

Berlinben sajna nem túl jó az idő, de ez nem szegi a szavazók kedvét Egy olvasónk fél 1 magasságában így összegzett: „Kint esik az eső, a sor kezd hosszú lenni, a hangulat nyugodt, sokan vagyunk, főleg a budapestieknek kell várni. Jelenleg 50 perce állok, meg nem kerültem sorra.” Remélhetőleg azóta ez változott.

György viszont azt írta, „4 éve Stuttgartban 2 órát álltam (annyi Tisza cipőt még sose láttam lábon, mint akkor ott, pedig akkor még senki nem ismerte MP-t); Berlin ahhoz képest felüdülés.” Szóval minden csak viszonyíts kérdése.

Melinda Milánóból írta fél 3-kor: „Legalább egy órát kell sorba állni perpillanat. Állítólag tavaly ilyentájt senki nem volt.”

Münchenben flottul mennek a dolgok, tudtuk meg Martintól, aki azt írta: „jól szervezetten ment az egész, kb 10 percen belül végeztem is. Münchenben, külképviseleten szavaztam, a hotel amibe szervezték közvetlenül egy P+R parkoló mellett van, zseniális. Be se tettem a lábamat már rögtön megkérdezték, hogy hol szavaznék amúgy, és azonnal a megfelelő sorba irányítottak. A hangulat nyugodt. ”

„Pablo Picasso szülővárosában, Málagában jelenleg körülbelül 30-40 perces a sor. A szavazás központi helyen, az El Corte Inglés melletti szállodában zajlik. Spanyolországban Madridban, Barcelonában és Málagában lehet szavazni” - írta egy olvasónk koradélután.

Na de lássuk a szerencséseket!

Andris Cipruson, Nicosiában szavazott. „Fent az emeleten kb. 30 ember volt, kb 5 perces sorba állási idővel, állítólag reggel 8 óta folyamatosan jönnek az emberek.”

Londonban a korábbiakhoz gördülékeny az ügymenet, a konzulátus helyet egy külső helyszínre költöztették a szavazást, írta Dávid, aki helyben lakik, de két olyan barátjával voksolt, akik Bristolból utaztak 2 órát vonattal, hogy szavazhassanak. Máté szerint is patika volt a szervezés, „pedig azt vártam, hogy a Hotel aulájában majd Mészáros Lőrinc mellszobra mellett szavazhatunk, miközben valaki fogja majd a kezem. Igazából vagy 50 szavazófülke állt rendelkezésre egy hatalmas csarnokban, ahol vármegye és keresztnév szerint tudtunk regisztrálni. Természetesen a bolond fejem Pest vármegye helyett először a budapesti sorba állt be, de nem én lennénk ha nem végződne kínosan egy ilyen interakció. Átálltam a már helyes sorhoz a kedves mosolygós segítők kikeresték a nevem, majd megköszönve a felajánlott tollat, a saját menő Stitches tollammal odabiggyesztettem egy aláírást.”

Berlinben sem volt tortúra a szavazás, legalábbis Zora szerint, aki úgy fogalmazott: „7:45-kor pikkpakk leszavaztam 5 perc alatt a berlini külképviseleten, sor nem volt, mindkét papír lepecsételve, zöld boríték az oevk nevével lezárva ment az urnába és már mentem is.”

Voltak azért érdekesebb helyszínek is. Abigél Frankfurtból ment Nürnbergbe szavazni. „A nürnbergi reptér egyik kis hangárjában van a szavazóhelyiség, egy csomó kisrepülőgép között, nagyon viccesen néz ki. Abszolút flottul ment a dolog, nem volt tömeg, mindenki nagyon kedves és nyugodt, pisiléssel együtt 10 perc alatt megvoltunk :) ”

És a végére egy ritkaság: Szabi és párja azon 6 fő közé tartoznak, akik Kigaliban, Ruandában szavaztak. Íme az ő beszámolójuk.

„Ő [mármint a párja] pszichológusként, én művész-tanárként segítem volt utcagyerekek életét. Ennek egyik érdekes vetülete volt ez a videó is. Kabarondóban élünk, ami 80 km a fővárostól. Mi tudatosan utazunk tömegközlekedéssel. A szombati odautunk 4 órás volt. Kigaliban kirándultunk egy jót a kenyai magyar nagykövetség ruandai kirendeltségének vezetőjével és a Külügyminisztérium választásra küldött munkatársaival. Ezt csak azért írom le, hogy ilyen a ruandai magyar közösség hangulata. Vasárnap, reggeli után elsétáltunk a szavazóhelyiséghez, ahol előttünk lepecsételték a szavazólapokat, majd - mivel első helyi szavazók voltunk - megtekintettük az üres urnát és annak leplombálását. Leadtuk a szavazatunkat mindketten, ami, ha a szavazás munkatársait nem számítom, akkor a helyi szavazók 66,6 százaléka. Aztán elsétáltunk a Nyabugogo buszpályaudvarra, de meg-megálltunk, hogy gyönyörködhessek a fákat ellepő és hangosan kelepelő hindu gólyákban. Mindezt április 12-én, ami - egy különös véletlen folytán - az Utcagyerekek Nemzetközi Napja is egyben, úgyhogy sietünk is haza, hátha még elérhetjük a vasárnapi közös ebédet (babos, dódo rizzsel), ami egy fontos kapcsolódási elem a - jellemzően sok - ínséget szenvedő gyerekeinknek.”

Amit egyébként tényleg sokan kiemeltek, hogy maga a szavazás - függetlenül attól, mennyit kell állni a sorban, vagy esik-e éppen az eső - rengeteg helyen jó hangulatú, közösségi esemény. Zoli például Dublinból jelentette: „Az emberek régen látott ismerősöket üdvözölnek, mosolyognak, nevetgélnek.”

Rengetegen írtatok, amit külön nagyon köszönünk, a beszámolók egy részét a percről percre tudósításunkba tettük be, de ezt a cikket is fogjuk még majd frissíteni!