A lengyel példa megmutatja, hogy milyen borzalmasan nehéz lebontani egy autoriter rendszert tisztán és demokratikusa – írtuk a múlt hétvégén Lengyelországról, ahol az új kormány legelőször is nekiment a jobboldali propagandacsatornává vált köztévének, a volt belügyminiszter és helyettese rács mögé került, és sorra nyílnak az új harcterek.
Az EU-ban 2017 óta folyik a 7-es cikk szerinti eljárás a kiterjedt jogállamisági problémák miatt Lengyelország ellen, az igazságügyi reform miatt az Európai Bíróság elmarasztalta a PiS irányította országot. Most viszont a PiS vádolja a jogállam felszámolásával az eddig emiatt a PiS-t bíráló centrista koalíciót, ami valamit kezdene azzal, hogy a PiS a saját, nehezen leváltható pártkatonáival töltötte fel az államot ellenőrző szerveket.
Ez a jobboldalhoz hű „deep state” (aminek a létrehozásával eddig a jobboldal vádolta a tőle balra állókat, például a bíróságok esetében) és annak intézményi letéteményesei súlyosan korlátozhatják az új kormány mozgásterét, a demokratizálódást hirdető Tuskék pedig a leszámolási politikával ingoványos területre léptek.
A PiS utcára vonult, az államfő és az alkotmánybíróság ellenáll. A jobboldal reméli, hogy az áldozati és a „Lengyelországot védelmező” aktív ellenzéki pozícióból jó esélye lesz az áprilisi önkormányzati és a júniusi EP-választásokon. Az előző kormányfő, Mateusz Morawiecki a múlt heti varsói tüntetésen azt mondta, Lengyelország a választási ígéretekkel szemben nem Európa, hanem Fehéroroszország felé tart, Jarosław Kaczyński, a PiS vezetője pedig arról beszélt, hogy „ez nem lengyel hatalom, visszatért a német imperializmus”, amire a tömeg azt skandálta: „Adolf Tusk, Berlinbe, Berlinbe!”
Tusk lenémetezése/lenácizása volt az egyik állandóan sulykolt szlogen a propagandaeszközzé silányított köztévében. „Durvább propagandát csináltunk, mint a kommunizmus alatt” – mondta a tavalyi választás után Marcin Wolski, az állami tévé egyik prominens műsorvezetője.
Eközben az Orbán-rendszer propagandistái végre levegőhöz jutottak: folyamatosan úgy közvetítenek az eseményekről, mintha azok – hogy elveszítik a közmédiát és politikusokat tartóztatnak le – velük történnének meg.
Néhány hét alatt fel is építették a szokásos narratívát. Korányi Dávid is kivette a részét a lengyelországi Soros-hatalomátvételből – írja a Magyar Nemzet, ami szerint az elmúlt hónapokban több bizonyíték is előkerült arról, hogy Lengyelországban olyan hatalomátvétel zajlik, amihez Brüsszel is asszisztál.
Erről beszélt a köztévében Rotyis Bálint is a Nézőpont Intézettől, aki szerint Soros György átvette az uralmat a lengyel közélet legnagyobb médiumaiban. Az elemző azt mondta:
„A lengyel baloldal a nemzetközi baloldal támogatásával egy olyan rendszert kíván megvalósítani, amiben már nem legyőzni kívánják a jobboldalt, illetve a szuverenista erőket, hanem egyenesen úgymond ki akarják őket szinte végezni, tehát el akarják őket tüntetni a politikai versengés színteréről.”
Rotyis szerint „a centrumtól jobbra álló, jobboldali, szuverenista erők most nagyon komoly üldöztetésnek” vannak kitéve, és ha ez a kísérlet sikerrel jár, „az egy nagyon veszélyes precedens lehet egész Közép-Európa számára”, beleértve Magyarországot.
Arról természetesen nem esett szó, hogy miközben Donald Tuskékat állítólag külföldről tolták be a hatalomba, addig Orbán kampánystratégái segítették a PiS-t – és a vereség után állítólag őket is hibáztatták az elhibázott stratégia miatt –, vagy hogy az Orbán-kormány nyomasztó videókat futtatott fizetett hirdetésként a lengyel választóknak. (Egyébként a 2018-as parlamenti választás előtt a nyomasztó rasszista kamuvideók a magyar internetet is ellepték, de még nem kormányzati hirdetésként.)
A fideszes médiabirodalomban egyre nagyobb a szimbiózis, most éppen Huth Gergely, a Pesti Srácok főszerkesztője a Magyar Nemzetbe írt kiáltványt Tanuljunk a lengyelek hibájából! címmel. A cikk rögtön egy félelmetes Kun Béla-idézettel adja meg az alaphangot – igaz, az csak a Pesti Srácok Szamuely Tiborról szóló játékfilmjében hangzott el –, hogy „a Budapestre küldött Kun Béla és a Varsóba visszaejtőernyőztetett Donald Tusk” között párhuzamot vonjon.
„A hazaszerető lengyelek éppen most tanulják meg a leckét arról, hova vezet, ha csak egy pillanatra is feladják éberségüket, engednek a külső befolyásnak, s – ami főleg a fiatal választókkal fordult elő – bedőlnek a neobolsevik beetetésnek” – rettegteti az orbánistákat Huth. (Hogy mennyire győztek a bolsevikok, arról sokat elárul, hogy a szocialista rendszer főellensége, a Lengyel Köztársaság első elnöke, Lech Wałęsa is Tuskék mellett kampányolt.)
Huth szerint „a lengyel szuverenista politika elfáradt, és – főleg az orosz–ukrán háború nyomása alatt – a nemzeti oldal összezavarodott”. Szerinte a 2002-es kormányváltásra hasonlít a helyzet, ami után Orbán meghirdette a polgári köröket. (Tudja valaki, mi lett velük?)
Miközben Huth szerint a lengyel szövetségeseik nagyon tartanak az erőszaktól, illetve attól, hogy „Tusk és a nemzetközi támogatói szándékosan szítják a polgárháborút, hogy aztán nagy mellénnyel rendet tudjanak tenni”, addig itthon mégis meg lehet nyugodni: „mi, magyarok megtanultuk a leckét: nehéz időkben a győztes csapaton ne változtass! A bizalom egyúttal a kormány válságkezelő képességének is szól, hiszen a többi kérdésből pontosan kiderült, hogy a lakosság teljes mértékben tisztában van a nehézségekkel és saját egzisztenciális gondjaival.”
Huth a bolsevikok ellen – a régi jó, ismerős – éberségre szólít fel: „Ám a tágan értelmezett kormányoldalnak is el kell végeznie a maga munkáját. Természetesen nem a rendszerváltó politikusokkal, a nemzeti oldal ikonjaival és nagy veteránjaival van probléma, hanem feltörekvő, egzisztenciálisan már-már az örök életre berendezkedő, a magasztos, évszázadok építő vitái során kimunkált eszménket a puszta érdekre és egymás iránti lojalitásra cserélő elitklubokkal.”
Légy része a közösségünknek, segítsd az újság működését!
Már előfizetőnk vagy?Kinyírták a propaganda-köztévét, két jobbos politikus rács mögé került, az igazaságügyi rendszer is sorra kerülhet. A hatalmától megfosztott PiS utcára vonult, az államfő és az alkotmánybíróság ellenáll. Nagy kérdés, hogy a politikai háború mekkora választói rétegeket tud tartósan lázba hozni.
Miután a köztársasági elnök államfői kegyelmet adott az elítélt volt belügyminiszternek és egykori helyettesének.
A lengyel ultrakonzervatív kormánypárt kudarca után megszólalt a köztévé prominens műsorvezetője, aki évekig öntötte a propagandát a nézőkre.
„Állt a magyarok miniszterelnöke maroknyi baráttal a nem túl jó fényben, és csak nyúlt az idő, mint a rétestészta” – írja megindító fohászában a Mandiner sztárja.
A Polityka cikke szerint a kormánypárt az új kabinetfőnök és a magyar tanácsadók befolyása miatt dönthetett úgy, hogy az addig domináns kampánytéma helyére a „menekültek kényszerbetelepítéséről” szóló népszavazás került, és a Donald Tusk elleni lejárató kampány is fordítva sülhetett el.
A saját szuverenitására finnyás kormány a lengyelekére már nem olyan érzékeny.
Már el sem férnek az interneten a Fidesz rasszista álhírei, miközben a suttogó propaganda szerint az ellenzék mecseteket épít, és mindenhova migránsokat költöztetne, az ISIS pedig szórólapokon keres lakásokat. Egy megvalósult disztópiában élünk.
És fordítva is zajlik a forgalomterelés.
Nobel-békedíjas munkásvezér-világsztárból lett rossz, majd bukott köztársasági elnök, de Lech Wałęsa végül újra megtalálta a tökéletes helyét: a jakuzzit.
Ráadásul a végsőkig kitartott a Magyar Idők főszerkesztője, ő kapcsolta le a villanyt a Nyíregyházi Főiskola KISZ-irodájában.
A lengyel ellenzék győzelme megakasztotta az ország autokratizálódási folyamatát, de Magyarországon erre már nincs esély, állítja a Magyar Bálint–Madlovics Bálint szerzőpáros a Gazeta Wyborczában megjelent, a 444-en immár magyarul is olvasható cikkében.
Újabb 20 mondat, amivel minden eddiginél pontosabban magyarázzuk el, mit jelent az, hogy Magyarország előre megy, nem hátra.
Csak egy példa: 1400 évre meglennének az autópálya-koncessziók haszonélvezői. És nem csak egyetlen magyar gyarapítaná a vagyonát óránként 20 millió forinttal, a Jóistennek, a szerencsének és Orbán Viktornak köszönhetően.
Ha ez egy felelős társadalom lenne, ami kicsit is komolyan veszi a saját szabályait, ezek külön-külön sem történhetnének meg, nemhogy egyszerre. Bábszínház lett az ország.
Félelemből, hazugságból és végtelen mennyiségű közpénzből épült ki a Fidesz mindent beterítő hatalmi-kommunikációs hálózata.
Itt a régi sláger: jön a forró ősz. Pedig van arra egy jó szó, mi is történik most Magyarországon.
Az M1 vidékmagazinja valójában tökélyre fejlesztett fideszes agymosás falvakra és forintra lebontott fejlesztési pénzekkel. Kampányműsor az adófizetők pénzéből. A címe viszont találó: Magyarország ma.
Ha ez a gépezet célba vesz, az elől nincs menekvés. Az Orbán-rendszer egyik legfontosabb és legkeményebb fegyverét először politikai ellenfelekkel szemben vetették be, de mára mindenkinek fel kell készülnie arra, hogy célpont lehet.