• A NATO keleti szárnyán fekvő Lengyelország az Egyesült Államokat tekinti biztonságának legfontosabb, ha nem az egyetlen megbízható garanciájának.
• A lengyelek Oroszországot egzisztenciális fenyegetésnek tekintik, ha az USA hátrébb lép Európából, az európai kezdeményezések élére várja Lengyelországot Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa.
• Minden arra predesztinálja a lengyeleket, hogy Európa védelmének vezetői közé emelkedjenek.
• A lengyel törekvések tökéletesen ellentétesek a magyar kormány lépéseivel, az orosz-ukrán háború nyomán végképp megromlott lengyel-magyar barátság nem a védelmi kérdésekben való egyetértéstől fog feléledni.

Ahogy már írtuk, új valóság köszönt Európára, új seriff van a városban: a jelek szerint Donald Trump az európai országok biztonságát alapjaiban befolyásoló döntéseket fog meghozni az európaiak feje fölött, Vlagyimir Putyinnal egyeztetve. Ez azzal is jár, hogy nincs mese, hosszú évek számtalan fogadkozása után az európaiaknak tényleg konkrét lépéseket kell tenniük a saját védelmükért. Az európai védelem fejlesztése fontos Ukrajna miatt, hiszen az európai és ukrajnai biztonság már nehezen választható el egymástól, de alapvetően orosz-fókuszú, amit a meggyengülő transzatlanti kapcsolatok fényében érdemes értelmezni.

Lengyelország példáján keresztül mostanra egészen látványossá vált, hogy az Oroszországhoz való földrajzi közelség kéz a kézben jár a megemelt védelmi kiadásokkal, idén a lengyel GDP 4,7 százalékát fordítják erre a célra. Az USA-val hagyományosan szoros és szívélyes kapcsolatokat álló Lengyelország lehet az egyik olyan európai hatalom, ami a védelmi kezdeményezések élére áll.Tálas Péter, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársa úgy látja, hogy ha az európai országoknak sikerül valamilyen közös álláspontra helyezkedniük a stratégiai autonómiájuk megteremtése kapcsán, és néhány ország – legnagyobb eséllyel azok, akik Oroszországra egzisztenciális fenyegetésként tekintenek – összeáll, abban az együttműködésben a lengyelek főszerepet fognak kapni. Ahogy főszerepre fognak törekedni várhatóan abban is, hogy ez a csoport (más kifejezéssel hajlandók koalíciója) az Egyesült Államokkal valamilyen formában fenntartsa a kapcsolatot.

Nem 2022-ben döbbentek rá az orosz veszélyre

A lengyelek már 2008 óta igyekeznek az orosz terjeszkedésre felhívni a figyelmet, 2014-től kezdve pedig a szövetségeseiktől határozott fellépést követeltek. Ennek fényében – és persze a lengyel történelmi tapasztalatokat figyelembe véve – nem meglepő, hogy a lengyel kormányok az elmúlt három évben is a legkeményebb fellépést szerették volna elérni, és kétségtelen, hogy a néha a szövetségesek számára elvadultnak tűnő ötleteikkel (pl. orosz rakéták lelövése ukrán légtérben) a nyugati országok együttműködésének ösztönzői voltak.

Minden olyan felmérés, ami a lakosság fenyegetettségérzékelését vizsgálja, arra a következtetésre jut, hogy a lengyelek egzisztenciális fenyegetésként tekintenek Oroszországra. Lengyelország tisztában van az ukrán államiság alternatívájával: egy szuverenitását elveszítő Ukrajna azt jelentené, hogy Fehéroroszországtól délre szinte az egész keleti határon orosz csapatok állomásoznának,Lengyelország ismét a Kreml terjeszkedésével szembeni frontállam lenne. Mindezt úgy, hogy a lengyel-belarusz határon rendszeresek a provokációk.

Ukrajna leghatározottabb támogatói

Politikai pártok felett átívelő konszenzus van arról, hogy Ukrajnának nem szabad vereséget szenvednie az oroszok elleni háborúban, ez a megtámadott ukránoknak nyújtott támogatás is tükrözi. Az Ukrajnába érkező segélyek jelentős része Lengyelországon keresztül jut célba, ebben kulcsfontosságú szerepet játszik az ukrán határtól mintegy 60 mérföldre fekvő Rzeszow repülőtéren működő nemzetközi légi csomópont. A háború első két évében 14 500 vasúti kocsi és több mint 50 000 fegyverekkel, lőszerrel, élelmiszerrel és gyógyszerekkel telt teherautó érkezett innen Ukrajnába. A NATO-országok által Ukrajnának szállított körülbelül 800 harckocsiból 350 lengyel készletekből származik, beleértve a modernizált PT-91 Twardy szovjet harckocsikat is, amelyeknek a túlélési aránya a fronton meglepő módon meghaladja a fejlettebb Abrams és Leopárd harckocsikét is.

Az USA-nak sosem fognak hátat fordítani...

Az USA iránti lengyel elkötelezettség a hidegháború vége óta minden területen gránitszilárd, a biztonság- és védelempolitika területén ez egészen látványos: a lengyel kormányok milliárdokat fektettek be amerikai fegyverekbe, az F-35-ös vadászgépektől az Abrams harckocsikig. Bár Németországgal ellentétben a Lengyelországban állomásozó, mintegy tízezer amerikai katonának nincs állandó bázisa, a lengyel kormányok mégis infrastruktúrát építettek a támogatásukra, és összességében mindent megtettek, hogy Washington számára nélkülözhetetlenné váljanak. Andrzej Duda államelnök már utalt arra, hogy Lengyelország szívesen vendégül látná a jelenleg Németországban állomásozó amerikai katonákat, ha a németek nem tartanak rá igényt. (A németek ilyet egyébként nem mondtak.)

De azért Trumppal óvatosak