A nemzeti szuverenitásunk nagyhatalmú őre, Lánczi Tamás szerint az átláthatóságinak nevezett törvényjavaslat szellemi inspirációja nem Oroszországból, hanem az Egyesült Államokból jön. Szerinte ha valaki veszi a fáradságot, hogy megnézze az érintett törvényeket, törvényjavaslatokat, akkor világosan látszik, hogy azok az 1938-as, a külföldi ügynökökről szóló amerikai törvénnyel állíthatók párhuzamba.
„Ott is ugye jegyzékbe kell venni azokat a szervezeteket, amelyeknél, sőt otthon maguknak kell jelentkezni, hogy regisztrálják őket, (…) amelyeket külföldről finanszíroznak, majd idegen hatalom irányítása alatt állnak. (…) A magyar törvény, az erre hasonlít, az amerikai törvényre, úgyhogy nem Moszkvára kell tekinteni, hanem Washingtonra kell tekinteni, mert ott lehet megtalálni a magyar törvénynek a mintáját.”
Lánczi szerint ráadásul a magyar törvény számos tekintetben éppen sokkal szofisztikáltabb és sokkal enyhébb, mint az amerikai, például az amerikai törvénynek van egy megbélyegző jellege, mert az minden külföldről finanszírozott sajtót külföldi ügynöknek nevez, „a magyar törvény nem csinál ilyet.”
Az amerikai törvényre való hivatkozás egyébként nem most kezdődött. Már 2017-ben a civiltörvény kapcsán Orbán a FARÁ-ra hivatkozott, majd 2023 végén, a szuverenitásvédelmi törvény elfogadásának időszakában arról értekezett a Magyar Nemzet névtelen szerzője, hogy a szuverenitásvédelmi törvény nem orosz, hanem amerikai példa alapján született. Meglepőnek semmiképp nem nevezhető módon hatalommal mindig, minden körülmények között is egyetértő Ifj. Lomniczi Zoltán szintén erre a következtetésre jutott.De mennyire hasonlít valójában az eltakarítási törvény a Lánczi Tamásék által bőszen emlegetett 1938-as amerikai a külföldi ügynökök nyilvántartásba vételét előíró törvényre (Foreign Agents Registration Act, FARA)? A szabályozás lényegét tekintve nem igazán.
A cikk folytatódik