A Trump-kormány egyik április végi ülésén Elon Musk már nem is próbált érdemben beleszólni a dolgokba. Csak egy poénnal készült: egy Gulf of America feliratú piros baseballsapkát tett fel a fekete DOGE-sapkájára.

„Azt mondják, sok sapkát hordok”, mondta, ami a „sok lovat ül meg egy seggel” szólás amerikai verziója. Majd folytatta: „Amint látják, ez igaz. Még a sapkámnak is sapkája van”, mire kitört a nevetés.

Musk nem véletlenül volt csendes: a politikai pályájának ekkorra gyakorlatilag vége volt, legalábbis annak, abban a formában, amit és ahogyan megismertünk.

A befolyása folyamatosan erodálódott, ráadásul ez több fronton zajlott. Pedig óriási lendülettel érkezett, a DOGE (US Department of Government Efficiency, Kormányzati Hatékonyságért Felelős Hivatal) jelszavával nekiugrott a kormányzati költéseknek, kirugdosott egy rakás dolgozót, érzékeny adatokhoz követelt hozzáférést, szétzúzta a USAID nagy részét, karlengetve szalutált, láncfűrészt lengetett, naponta tucatjával posztolta a MAGA-agendát az X-en, woke-tól a népesedésen át az illegális bevándorlásig, Európára is odafigyelve.

Csakhogy a washingtoni kormány, vagy ha úgy vesszük, a demokrácia nem úgy működik, mint egy cég. Sokkal nagyobb a tehetetlenségi nyomatéka, nem lehet gyorsan nagy dolgokat átverni rajta, és ami talán a legfontosabb, nem lehet egyedül, szövetségesek és konszenzus nélkül húsba vágó döntéseket végigvinni. Itt nem működik a Szilícium-völgy határátlépő agresszivitására utaló, Zuckerbergnek tulajdonított mondás, hogy „mozogj gyorsan, törj el dolgokat”. A kormányzati szolgáltatásokat ráadásul minden állampolgár alapnak veszi, számít rájuk, így a változtatások hatásai sem összevethetők azzal, ha egy techcég módosítana a működésén – mondjuk egy Ubert lejjebb csavarni nagyon nem ugyanaz, mint a veteránok ellátását visszavágni.