„A magyar nagystratégia lényege abból indult ki, hogy 1920-ban legyőztek bennünket, illetve akkor véglegesítették vagy szentesítették a vereségünket. És az ellenségeink döntöttek akkor rólunk. S az ellenségeink úgy döntöttek, hogy Magyarország kicsi lesz és szegény. Ez a mi sorsunk. Mi azért vagyunk a politikában, és az a mi nemzetstratégiánk lényege, hogy ezt a sorsot megváltoztassuk, vagyis Magyarország nagy lesz és gazdag. Ez a magyar nemzetstratégia magja.”
(Orbán Viktor, 2025. július 26., Tusványosfürdő)

A megosztó és provokáló beszéd helyett idén Orbán Viktor meglehetősen visszafogott beszédet rakott össze, de annak tartalmát és felépítését tekintve sok újdonságot nem lehetett felfedezni a korábbiakhoz képest. Orbán hosszú és egyre nehezebben követhető, nagyívű eszmefuttatásokban képezi ki ideológiailag a hallgatóságát arról, hogy miért kell távolodni a nyugati eszméktől, és azzal a lendülettel belecsúszni egy nemzeti szuverenista mázzal leöntött jobboldali autokráciába.

Egy aprócska újdonság, bejelentés azért mégis jutott az idei évre is: a Harcosok Klubja után elindítják a Digitális Polgári Köröket. Mintha ennél fontosabb kérdés nem lenne Magyarországon, a magyar gazdaságban, mint a digitális térben megfigyelhető „tiszás agresszió”. Persze, értem én, Orbán nem engedheti meg magának, sem a NER-nek, hogy elveszítse a 2026-os választást. Bár szerinte elvégezték a munkát, ez elég is lenne, de azért csak fel akarja pörgetni a dolgokat, hogy a jelenlegi 80 helyett 87 körzetet húzzanak be a 106-ból a jövő évi választáson. Persze ezzel nem vállalta túl magát, gyakorlatilag a korábbi választási eredmények fényében ezt egyfajta kötelező minimumként állíthatja be célként maga számára a Fidesz.

De nemcsak az aktuális problémákra, kihívásokra nem adott választ Orbán, már azt a bizonyos magyar nagystratégiát sem bontotta részleteire.

Nagystratégia, ami nincs és mégis már régóta van

Ezt egyébként tavalyi beszédében ismertette először hosszabban a kormányfő, elárulta, hogy ennek „veleje a konnektivitás”, barátokat gyűjtünk, önálló utat jár Magyarország, a stratégia szellemi alapja a szuverenitás védelme, termelőközpontnak kell maradni és csökkenteni kell az adósságot. Viszont a stratégia akkor még nem volt jó állapotban, mert a nyelvezete „nagyon értelmiségi” volt. A Fidesz pedig arról híres, hogy mindenki által érhető nyelvet beszél, mesélte akkor a kormányfő. Ehhez kell még fél év, a stratégia összeállítására pedig felkérte Orbán Balázst, amiből az idei évre ez lett: „Magyarország nagy lesz és gazdag!”

Legalábbis ez a magja az egésznek, ez lett a mindenki számára megérthető nagy magyar nagystratégia. Több talán nem is kell, hiszen a gyakorlatban már 15 éve létezik Orbán Viktor fejében és a mindennapjainkban is. Kicsit olyan ez, mint a szintén jolly jokerként használható, a kalapból bármikor elővehető, minden magyarázat potenciális alapját jelentő gazdasági semlegesség, amit tavaly szeptemberben hirdetett meg Orbán Viktor. Annyira újszerűnek érezték ezt, hogy még egy nemzeti konzultációban is megerősítést kértek a társadalomtól, pontosabban azon részétől, akik lelkesen visszaküldik ezeket a kormánynak. Pedig semmi újszerű nem volt benne: ezzel próbálták meg utólag megindokolni/megmagyarázni a külön utas keletre fókuszáló magyar stratégiát, ami nem igazán tűnik úgy, mintha kiállná az idő próbáját. Sőt, Orbán Viktor mozgástere a világrendi változások mellett egyre inkább szűkül, hiába beszél nem nagy magyar stratégiáról, mert fontos a szórend, hanem magyar nagystratégiáról.

A történet valójában annyiról szól, hogy a gazdasági semlegesség mellé bedobtak a jolly jokeres kalapjukba egy újabb kifejezést, amibe az elmúlt 15 év „romlott Nyugat, mesés Kelet” ideológiáját csomagolhatják. Mert ugye miről is szólna Orbán szerint a nagystratégia? Konnektivitásról, önálló útról és barátok kereséséből. Ám azokat is csak megfelelő ideológiai azonosság mentén keresi.