Ha a három teljesen kiszámíthatatlan és megbízhatatlan főszereplő közül egyik sem húz váratlant, június 19-én, pénteken aláírnak egy olyan békeszerződést Svájcban, ami egyrészt befagyasztja az iráni háborút, másrészt enyhít az emiatt a világgazdaságra nehezedő nyomáson. Ha nem is ezekkel a szavakkal, de június 14-én ezt jelentette be a 80. születésnapját ketrecharcbulival ünneplő Donald Trump.
Az amerikai elnök hasonló dolgokat már sokszor jelentett be azóta, hogy idén február 28-án az USA és Izrael megtámadta Iránt, most viszont a hamarosan aláírandó békeszerződés tényét a többi érintett is megerősítette. A harcoló felek közt mediáló Pakisztán miniszterelnöke és az iráni külügyminiszter-helyettes szerint is van egyezség. A gondot csak az jelenti, hogy mintha nem mindenki ugyanarról az egyezségről beszélne. Valamint hogy péntekig az irániak, az amerikaiak és az izraeliek is meggondolhatják magukat, vagy húzhatnak olyat, ami teljesen kisiklatja a nagy nehezen összekalapált megállapodást.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?
Az iráni háborúval az USA nemcsak a világgazdaságra mért súlyos csapást, magát is rosszabb stratégiai, politikai és gazdasági helyzetbe lavírozta, mint amilyenben volt. Irán a propagandaháborúban is nyerésre áll, az amerikaiak csak rossz és még rosszabb opciók közül választhatnak.
Évtizedeken át úgy tűnt, ők lehetnek a békés és biztonságos, csillogó oázis a közel-keleti káoszban. Úgy volt, hogy mindehhez a békét és biztonságot az amerikaiak garantálják. Mindez szertefoszlott, amint Dubajban becsapódott az első iráni drón, és nem biztos, hogy vissza lehet szerezni.
A megállapodás Libanonra is vonatkozik. A hírre esni kezdtek az olajárak.
Az amerikai-izraeli bombázások felgyorsították a teheráni elit cseréjét. Eddig az ajatollahok parancsoltak a Forradalmi Gárdának, de most fordulhatott a kocka. Hasonló sokszor történt már a történelemben a római császároktól a japán sógunokig.