Az államtitkár a 2 perces villámelemzésében „megdöbbentő adatokat” sorol a svéd „mintademokráciáról”.

Ma már közhelyszámba megy, hogy az oroszoknak volt idejük felkészülni az offenzívára, de vannak más okok is. A nyugati kiképzés önmagában nem csodafegyver, az ukrán hadsereg csak korlátozottan képes összfegyvernemi műveletekre. Ezenfelül súlyos logisztikai problémákkal is küszködik.

Furcsa lenne, ha a nagyszabású ellentámadás alkalmából váltak volna ostobává hirtelen. A műveletek első szakasza utáni stratégiaváltás, az azóta megfigyelhető konzisztencia és a fokozódó eszkaláció mutatja: az ukrán vezetés hisz a sikerben, az orosz vonalak áttörésében.

A június elején indult ukrán ellentámadásról egyre több értékelés jelenik meg, amelyek csalódást keltőnek írják le az eddigi eredményeket. Ezzel kapcsolatban azonban érdemes áttekinteni, hogy valójában mit tudunk, és mit nem.

A puccs véget vetett a Wagner csoport és a Wagner-modell működésének abban a formában, ahogyan eddig ismertük, de már nem az a kérdés, hogy mi lesz Jevgenyij Prigozsinnal és serege maradványaival, hanem az, hogy mi fogja betölteni a helyüket az érdekeit érvényesíteni igyekvő orosz állam eszköztárában.

Bár képest lett volna rá.

Az ukrán hadsereg létszámban, morálban, felkészültségben, felszerelésben és fegyverzetben is fölényt élvez a megszálló orosz erőkkel szemben, mindezt azonban hiba lenne a siker automatikus garanciájának tekinteni.

A reguláris szárazföldi haderő kivérzett a háború első 15 hónapjában, óriásiak a veszteségek élőerőben és technikában, manőverező védekezésről szinte szó sem lehet. Ám a légierő és a flotta szinte teljesen ép, rakéták és robotrepülőgépek vannak bőven, kettős orosz stratégia várható a küszöbön álló ukrán ellentámadással szemben.

Nem beszélve az asztmáról, allergiáról és légzési problémákról.

A 2014 óta orosz ellenőrzés alatt álló Donbaszt aligha próbálhatják elsőként visszaszerezni az ukránok, a Krímet annyira sem, a Zaporizzsja megyében futó melitopoli vasút jelentősége viszont hatalmas. Az oroszok is tudják ezt, és készülnek a támadásra.

Oroszország gazdasága a szankciók ellenére nem fog összeomlani, a modern fegyverek és a kvalifikált katonák azonban fogynak. A Nyugat már nem hagyhat fel Ukrajna támogatásával, a kombinált erőfölény így valószínűleg érvényesül majd. Elemzés.

Az ukránok nem fogják feladni, az orosz katonai képességek nem végtelenek, a veszteségek viszont hatalmasak, évekig aligha tarthat a háború, de axiómáinkat célszerű időről időre felülvizsgálni. Év eleji elemzés, első rész.

Az elit kezdi elhinni, hogy Oroszország nem nyeri meg az ukrajnai háborút, a vereség szele destabilizációhoz, a tömegek lázadásához vezethet. Az elbizonytalanodó politikai-katonai-gazdasági vezetés sok mindent akarhat, forradalmat nem. 23 éven át nem voltak repedések, most már vannak, és egyre mélyülnek.

Szergej Szurovikin tábornok feladata, hogy megvédje az eddig elfoglalt ukrajnai területek kiemelten fontos részét, hogy újjászervezze a lenullázódott szárazföldi csapatokat, és hogy tárgyalóasztalhoz kényszerítse Kijevet. Teljes jogú NATO-tag, új Izrael vagy új Koszovo lehetne-e Ukrajnából a háború berekesztése után?

Február 24. óta rengeteg áldozat árán a stratégiai patthelyzetig jutottak a harcoló felek Ukrajnában, és bár az idő valószínűleg az ukránoknak dolgozik, egyelőre nemhogy békére, fegyverszünetre sincs reális esély.