Olaf Scholz német kancellár novemberben Kínába utazott, hogy érvényesítse Németország új Kína-stratégiáját, őt követte decemberben Charles Michel, az Európai Tanács elnöke. Josep Borrell, az EU külügyi, biztonságpolitikai főképviselője és Emmanuel Macron francia államfő pedig a közeljövőben terveztek Kínába látogatni, hogy kereskedelemről, energiapolitikáról és az orosz-ukrán háborúról tárgyaljanak.

Az EU-Kína kapcsolatok újragondolása azonban az Egyesült Államok légterébe hatoló, majd lelőtt kínai kémballonnak - Kína állítása szerint meteorológiai ballonnak - köszönhetően akadályokba ütközhet.

A kémballon lelövése „azt jelenti, hogy most figyelnünk kell, hogy Kína hogyan reagál, és hogy ezeket [az EU-s politikusok által tervezett utazásokat] Peking propagandasikerként kezeli-e,” ezzel gyengítve a transzatlanti szövetséget, állítja a Politicónak nyilatkozó, neve elhallgatását kérő EU-s diplomata.

Az amerikai-kínai kapcsolat már a háború előtt is feszült volt, hogy csak néhány példát említsünk:

• a nyugati világ legerősebb szövetségesi rendszerének legerősebb államai évek óta igyekeznek földrajzilag körbekeríteni Kínát,
• bár az amerikai külügy továbbra is tartja magát az egy Kína elvhez, nem hivatalos kapcsolatokat tart fenn Tajvannal, és arról is ködösen fogalmaznak, segítenének-e a szigetországnak egy esetleges kínai támadás esetén,
• a Biden-kormány drasztikus korlátozásokat vezetett be a kínai technológiai szektorral szemben.

Az EU-Kína kapcsolat sem volt túl rózsás, de Kína legnagyobb kereskedelmi partnereként az EU-s államok - Magyarországgal az élen - igyekeztek visszafogott hangnemben kritizálni Kínát, akár annak kereskedelmi szokásairól, akár az ujgur átnevelőtáborokról, akár Tajvanról volt szó.

A háború külön ízt vitt a két blokk viszonyába, mivel Hszi Csin-ping kínai elnök épp egy éve nyilatkozta Putyinnal közösen azt, hogy Kína és Oroszország barátsága határtalan. Orosz vámügyi adatok alapján pedig azt is látni, hogy Kína biztosítja a Kremlnek az orosz-ukrán háborúhoz szükséges technológiát, pótolva a szankciók miatt kiesett nyugati szállítmányokat. Az európai vezetők többször is kérték Pekinget, hogy ne segítsen Oroszországnak a háborúban, de Kína ellenzi az általa nemzetközi jogi szempontból alaptalannak vélt, egyoldalú szankciókat.

Durr

A kínai ballon körül kialakulófélben levő konfliktus tehát kidurrantotta az amerikai-kínai kapcsolatok javítására irányuló törekvéseket, és ez magával sodorhatja az EU-s törekvéseket is.

Ahogy az „amerikai-kínai rivalizálás erősödik, egyre nagyobb a nyomás” az EU-n, „hogy válasszanak egy oldalt”, mondta Ricardo Borges de Castro, az Európai Politikai Központ thinktank, az Európa a világban programjának vezetője. Ez már csak az EU-n belüli különböző Kína-politikák összeegyeztetése miatt is kihívást jelentene. Szerinte „ha a világot egyre inkább két pólus - az Egyesült Államok és Kína - uralja, az EU-nak és az európaiaknak oldalt kell választaniuk, amíg Európa biztonsága és védelme az Egyesült Államoktól függ”.

Európa reakciója a ballonincidensre a kanadai, koreai vagy brit reakciókhoz képest meglehetősen visszafogott volt. „A légtér biztonsága és védelme nemzetbiztonsági kérdés, ezért az érintett állam vagy államok hatásköre, felelőssége és előjoga” - mondta vasárnap az EU szóvivője. „Reméljük, hogy az incidens nem vezet további feszültségekhez vagy eszkalációhoz az amerikai-kínai viszonyban” – mondta hétfőn Wolfgang Buchner, a német kormány helyettes szóvivője.