Két merényletkísérlet, két fontos vita, a hivatalban lévő elnök visszalépése, elődjének elítélése büntetőperben: páratlanul eseménydús 10 hónapos kampány áll mögöttünk rengeteg váratlan fejleménnyel, és a végén mégis minden azon fog eldőlni, hogy Milwaukee, Philadelphia, Pittsburgh, Detroit és Atlanta városaiban mekkora a fekete részvétel? Ez ismerős? Ha igen, nem véletlen – már januári elemzésünkben is szerepelt ez a tétel Mark Copelovitch politológusra hivatkozva, és sokan állították az elmúlt években, hogy hozzá kell szoknunk a szoros amerikai választásokhoz, mert egyhamar nem változik meg a politikai struktúra.

De akkor semmi sem számított? Talán ez sem mondható ki így – ezért lehet érdemes visszaemlékezni (nem feltétlenül időrendben) azokra a mozzanatokra, amik még most novemberben is meghatározóak lehetnek, illetve végiggondolni, hogy milyen tényezők billenthetik el a mérleg nyelvét egyik vagy másik irányba ebben a kétségkívül kiélezett küzdelemben.

Joe Biden visszalépése és Kamala Harris beszállása a kampányba

Ha van meghatározó pillanata ennek a 10 hónapnak, akkor az minden bizonnyal Joe Biden július 21-i visszalépése három héttel katasztrofális vitaszereplése után. Biden vesztésre állt Donald Trumppal szemben, és nagy valószínűséggel vesztett volna – nem azért, mert a hátránya behozhatatlan volt (tanácsadói végig arra apelláltak, hogy a lemorzsolódott demokrata bázis visszatér a Trump elleni veszélyt látva, és Harris belépését követően ez nagyrészt meg is történt), hanem mert nehéz elképzelni, hogy másról szólt volna az utolsó száz nap, mint hogy a hivatalban lévő elnök képes-e még egy ciklusig ellátni a feladatát.

Harris – Biden és a párt más prominenseinek támogatását kihasználva – villámkampánnyal biztosította be az elnökjelöltséget, és elképesztő lendületet vett, láthatóan visszaadta a hitet a demokratáknak, hogy Trump legyőzhető. Pár nap alatt dolgozta le megörökölt hátrányát, augusztus közepére pedig az előrejelzések, ha szorosan is, de az előnyét mutatták. A Harris-féle brat summer azonban szürkébb őszbe váltott, dinamizmusa kicsit megakadt, és mindazokkal a strukturális problémákkal neki is meg kellett küzdenie, amik egyébként Biden jelöltségét sújtották. Harris megörökölte az elnök kampánycsapatát, menet közben kellett kitalálnia a stratégiát, és habár kedveltsége szeptemberre a pozitív tartományba ugrott (hogy aztán a semleges körül egyensúlyozzon mostanáig), így is egy népszerűtlen elnök alelnöke, ami nem szokott jó jel lenni a választásokra.

Két sorsdöntő vita is volt – de mégis a vesztes jött ki jobban mindkettőből?