Két merényletkísérlet, két fontos vita, a hivatalban lévő elnök visszalépése, elődjének elítélése büntetőperben: páratlanul eseménydús 10 hónapos kampány áll mögöttünk rengeteg váratlan fejleménnyel, és a végén mégis minden azon fog eldőlni, hogy Milwaukee, Philadelphia, Pittsburgh, Detroit és Atlanta városaiban mekkora a fekete részvétel? Ez ismerős? Ha igen, nem véletlen – már januári elemzésünkben is szerepelt ez a tétel Mark Copelovitch politológusra hivatkozva, és sokan állították az elmúlt években, hogy hozzá kell szoknunk a szoros amerikai választásokhoz, mert egyhamar nem változik meg a politikai struktúra.
De akkor semmi sem számított? Talán ez sem mondható ki így – ezért lehet érdemes visszaemlékezni (nem feltétlenül időrendben) azokra a mozzanatokra, amik még most novemberben is meghatározóak lehetnek, illetve végiggondolni, hogy milyen tényezők billenthetik el a mérleg nyelvét egyik vagy másik irányba ebben a kétségkívül kiélezett küzdelemben.
Ha van meghatározó pillanata ennek a 10 hónapnak, akkor az minden bizonnyal Joe Biden július 21-i visszalépése három héttel katasztrofális vitaszereplése után. Biden vesztésre állt Donald Trumppal szemben, és nagy valószínűséggel vesztett volna – nem azért, mert a hátránya behozhatatlan volt (tanácsadói végig arra apelláltak, hogy a lemorzsolódott demokrata bázis visszatér a Trump elleni veszélyt látva, és Harris belépését követően ez nagyrészt meg is történt), hanem mert nehéz elképzelni, hogy másról szólt volna az utolsó száz nap, mint hogy a hivatalban lévő elnök képes-e még egy ciklusig ellátni a feladatát.
Harris – Biden és a párt más prominenseinek támogatását kihasználva – villámkampánnyal biztosította be az elnökjelöltséget, és elképesztő lendületet vett, láthatóan visszaadta a hitet a demokratáknak, hogy Trump legyőzhető. Pár nap alatt dolgozta le megörökölt hátrányát, augusztus közepére pedig az előrejelzések, ha szorosan is, de az előnyét mutatták. A Harris-féle brat summer azonban szürkébb őszbe váltott, dinamizmusa kicsit megakadt, és mindazokkal a strukturális problémákkal neki is meg kellett küzdenie, amik egyébként Biden jelöltségét sújtották. Harris megörökölte az elnök kampánycsapatát, menet közben kellett kitalálnia a stratégiát, és habár kedveltsége szeptemberre a pozitív tartományba ugrott (hogy aztán a semleges körül egyensúlyozzon mostanáig), így is egy népszerűtlen elnök alelnöke, ami nem szokott jó jel lenni a választásokra.
Kövesd velünk a kampány hajráját, fizess elő most 50% kedvezménnyel!
Már előfizetőnk vagy?
Az elmúlt hetek rendkívüli eseményei miatt a helyzet képlékeny az amerikai politikában: Harrisről sokan nem rendelkeznek még kialakult véleménnyel, és kérdéses, hogy a merénylet által kiváltott szimpátiát Trump meddig tudja megőrizni. Öt megállapítást azért így is tehetünk az elnökválasztási kampányról.
Mármint az, amin az elnökjelölt meghirdette „az amerikai történelem legnagyobb deportálási programját”.
Miközben Donald Trump rasszista kijelentésekkel riogat, a közvélemény-kutatások szerint mégis előretört a kisebbségi szavazók között. Eközben Kamala Harrisnek jó esélye van arra, hogy a fehérek között jobb szavazatarányt érjen el, mint bármelyik demokrata jelölt az elmúlt évtizedekben.
A volt elnök Wisconsinban kampányolt.
Nem hivatalos tettei miatt viszont büntetőjogi felelősségre vonható.
Jack Smith ügyész tudatosan szűkre szabta vádiratát, hogy csak azokat a pontokat tartalmazza, amiket szinte bizonyosan kétséget kizáró módon tud bizonyítani. Ráadásul egy Trumppal nem rokonszenvező város Trumppal kicsit sem szimpatizáló bírója előtt zajlik majd az eljárás.
Az elnökjelölt egy kukásautóval érkezett a kampánygyűlésre, ahol megpróbálta megszólítani Amerika nőit.
Szabálytalanul nevezték ki az ügyészt.
Az ellene felhozott mind a 34 vádpontban bűnösnek találták Donald Trump volt amerikai elnököt, de mi következik most? És mi a helyzet a többi perével?
A republikánus jelölt azt is megerősítette, hogy az FBI kihallgatná az ellene elkövetett merényletkísérletről.
Ezzel valószínűleg sikerült is zárójelbe tennie minden mást, amit a második elnökjelölti vitán mondott. Ahol amúgy is inkább saját bázisának udvarolt, pedig az kevés lesz a győzelemhez.
Kritikusai és a billegő államok választói szerint túl keveset tudni arról, mit is képvisel Kamala Harris, a demokraták elnökjelöltje. Ki Donald Trump kihívója a novemberi amerikai elnökválasztáson? Miért nem veri nagydobra származását, női mivoltát? És miért félnek tőle a latin-amerikai bevándorlók? Szakértők segítenek felfedni a Harris-mítoszt.
A volt amerikai elnök rögtön kijelentette, hogy ártatlan.
A Stormy Daniels-ügyben mondták ki bűnösnek. Ez volt az a történet, amikor fizetett egy nőnek, hogy a kampányban titkolja el korábbi viszonyukat, majd a hallgatási pénzt hamisan papírozták le.
Az utóbbi néhány nap drámai módon erősítette az amerikai politika autoriter tendenciáit. A merénylet utóhatásait pedig Trump környezetében arra is megpróbálják felhasználni, hogy illegitimmé tegyék a demokrácia jövője miatt aggódó kritikákat.
Annak fényében nem mutat jól a performansz, hogy Harris azzal az üzenettel kampányol, hogy Trump instabil és zavart.
Trump elsősorban a férfiakat próbálta maga mellé állítani az államban, Harris viszont teljes abortusztilalommal riogatta a texasi nőket.
A Tesla vezére úgy gyalázza az állami támogatásokat, hogy közben a cége nagyban épít ezekre. Most pedig egy olyan elnökjelöltet támogat, aki már sokat beszélt az elektromos autóipar visszaszorításáról.
A jelenlegi elnök legfontosabb feladata az lett volna, hogy megnyugtassa az életkora és mentális frissessége miatt aggódókat. Ez azonban nem sikerült. Trump jóval határozottabb benyomást keltett, még akkor is, ha számos téves és megtévesztő dolgot állított.
De Trump magához mérten egész visszafogott tudott maradni az első elnökjelölti vitában, ahol egyik jelölt se lőtte lábon saját magát.
Biden szerint Trump csak eljátssza, hogy vitázni akar vele.
Ez az egész annyira Júlia.
Hónapokkal korábban írta, és 150 ezer dollárt ajánlott annak, aki befejezi a munkát.
A kudarcos tv-vita után folyamatosan erre kérték demokraták. Joe Biden egy ideig hallani sem akart a visszalépésről, de a jelek szerint sikerült meggyőzni. Azt szeretné, hogy Kamala Harris legyen Trump kihívója.
Kamala Harris kézfogással indított, nyolc év után az elsővel. Trump sokszor egy védekező, dühös, kicsit összevissza beszélő öregember képét mutatta, Harris túl sokat foglalkozott ellenfelével, így nem igazán tudta magát pozitívan definiálni Bidenhez képest.
Ugyanazon a gyűlésen Harrist szar alelnöknek nevezte. Másnap beállt egy Mekibe krumplit sütni.
Trump alelnökjelöltje és „örököse” fiatalabb és okosabb a mesterénél, így akár hosszú időre meghatározhatja a MAGA-mozgalom és a világpolitika alakulását. Ezt a pozíciót a botrányos részletektől sem mentes könyvének köszönheti, amely azt is segít elképzelni, mire lehet számítani tőle a jövőben.
A demokraták elnökjelöltje először adott interjút a trumpista csatornának.
A legnagyobb amerikai újságok és hírügynökségek fotósai az első sorból, hidegvérrel készítettek történelemkönyvbe illő fényképeket. Volt, akinek sikerült megörökítenie a volt elnök feje mellett elsüvítő egyik lövedéket is.
Trump a szóvivője szerint jól van.
Drámai beszámolót tartott az ellene elkövetett merényletről, de hozta a szokásos paneleket is.
Joe Biden elnökségéről vagy Donald Trump személyéről szóló népszavazás lesz az amerikai elnökválasztás? A négy évvel ezelőtti párharc visszavágója elképesztően szoros lehet – hacsak nem jönnek közbe váratlan fejlemények.
A Trump-nagygyűlésen Puerto Ricóról szóló szavaktól több republikánus is azonnal elhatárolódott.
Egy Trumppal közös kampányrendezvényen Marco Rubio szenátor rendkívüli hírnek minősítette a megjegyzést, mivel szerinte Biden ezzel „szemétnek” nevezte a hétköznapi amerikaiak nagy részét.