„Hűséges vagyok azokhoz, akik jó munkát végeztek nekem.” (Donald Trump)

Orbán Viktor az elmúlt években semelyik vezetőt nem dicsérte annyit, mint a régi-új amerikai elnököt, aki mögé már 2016-ban az elsők között állt be:

• „Nekünk, magyaroknak meg az a dolgunk, hogy valljuk be őszintén, jobb lenne a világnak és jobb lenne Magyarországnak is, ha Donald Trump elnök úr visszatérne.” (2024. március 9.)
• „Donald Trump az nem a megmentőnk, hanem a harcostársunk. Velünk van egész Amerika, az amerikai kormányzat.” (2024. november 11.)
• „Van az amerikai elnökkel egy megállapodásom arról, hogy egy aranykorszak, hiszen a republikánusoktól a nagyívű gondolkodás nem áll távol, és a bátor kifejezések sem, tehát fantasztikus, nagyívű aranykorszak következik majd az amerikai–magyar kapcsolatokban. Ez a mindennapokban is érezhető lesz, a zsebekben és a családok költségvetésében is érezhető lesz.” (2025. január 17.)

De vajon Orbánnak azon kívül, hogy rengeteg pénzt és energiát invesztált Trumpba, mennyire lehet oka bízni abban, hogy az amerikai elnök – aki mostanra a 19. századot idéző erőszakossággal üzenget a partnerországoknak – hűséges szövetségese lesz?

Donald Trump az első elnöksége alatt a Washington Post számításai szerint több mint 30 ezerszer állított valótlant, és ebben még nem is volt benne az a nagy hazugság – amit már a tényeket szintén előszeretettel elferdítő Orbán is igyekszik hangoztatni –, hogy a 2020-as elnökválasztást csalással vették el Trumptól.

Lehet erre azt mondani, hogy Trump csak általánosságban a választókat, a népét, sőt a világot igyekszik átverni, hogy aztán ő és a szövetségesei a lehető legtöbbet profitálhassanak a hatalomból, csakhogy a 78 éves Trump egész élete arra utal, hogy ez sosem volt, és már nyilvánvalóan nem is lesz így.

A család, az család

Donald Trumpnak a családtól elég távol került pszichológus unokahúga szerint az amerikai elnök apja, a Trump család vagyonát és hatalmát megalapozó ingatlanmágnás, Fred gyakorlatilag szociopata volt, a felesége pedig állandóan betegeskedett, és szinte csak saját magával törődött. A családfő a sarlatán Norman Vincent Peale „pozitív gondolkodás”-elméletének rajongója volt, és lényegében úgy nevelte a gyerekeit, hogy mindig győztesek legyenek, bármi áron. Állítólag az egész légkör olyan volt, hogy ugyan mindenre volt pénz, mégis olyan bizonytalanságban tartották a gyerekeket, ami alapján valójában szegénynek gondolhatták magukat.

Mary Lee Trump könyve szerint Donald az anyai törődés hiánya miatt és a tönkrement alkoholistaként 42 évesen elhunyt bátyja elrettentő példáján okulva gátlástalan, agresszív, önző gyerek lett, akit az anyja sem tudott megfegyelmezni, ezzel pedig valahogy sikerült is kivívta az apja elismerését. Olyan versengő hangulat uralkodott, hogy később Donald megpróbálta kitúrni a testvéreit az örökségükből, amit már az – amúgy igazán egyedül Donaldot becsülő – Alzheimer-kórtól leépült apja sem hagyhatott.

Trump az unokahúga szerint felnőttként a 6, 9 és 11 éves unokahúgának és -öccseinek is izomból dobálta a baseball-labdákat, annyira akart győzni, a saját gyerekeivel pedig úgy birkózott, hogy a földhöz vágta őket, és addig térdelt rajtuk, amíg kegyelemért nem könyörögtek. A volt feleségével, Ivanával rendszeresen olcsó ajándékokat (például 2 éve lejárt naptárakat) passzoltak le a családnak, Mary pedig egyszer egy olyan luxustáskát kapott a Trump házaspártól, amiben volt egy használt zsebkendő.

Az amerikai elnök mostani felesége, Melania Trump csak 4 hónapja szülte meg a gyereküket, amikor Donald Trump lefeküdt Stormy Daniels pornószínésznővel, akinek Trump az ügyvédjén keresztül megvásárolta a hallgatását. Ezért később Michael Cohent le is csukták, és mivel az ügyvéd úgy érezte, Trump cserbenhagyta, az ügyvéd az elnök hangos kritikusa lett. Trumpot a Stormy Daniels-ügyben elítélték, de büntetést nem kapott.

A sikeres üzlet

Donald Trump az apján kívül csak Roy Cohnról mondta azt, hogy alapvetően meghatározta az életét. Az excentrikus ügyvéd a New York-i alvilágot egymás között felosztó mind az öt nagy maffiacsalád jogi tanácsadója volt, de ő védte Trumpékat is az 1970-es években az igazságügyi minisztérium elleni perben. A homoszexuális Cohn a nyilvános szerepléseikor durván homofób volt, például kikelt az ellen, hogy melegek tanárok lehessenek, és az 1950-es években Joseph McCarthy szenátor tanácsadójakét ő volt az egyik eszmei szerzője a baloldali elhajlóként számon tartott művészek üldözésének. Cohn arra tanította Trumpot, hogy ha érvényesülni akar, akkor ez a fő szabály:

„Támadni, visszavágni, és sosem sajnálkozni.”