• Egy sor külső ok oda vezetett, hogy Izrael számára sok érv szólt a támadás mellett, és kevés ellene: az iráni atomprogram problémássá vált a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint is, az amerikaiak döcögősen tárgyaltak az irániakról a nukleáris programról (izraeli rémálom), az iráni proxyhálózat pedig a kitartó izraeli támadások következtében meggyengült.
• Az izraeli célkitűzések a tavaly őszi, Hezbollah ellen indított támadáshoz hasonlítottak. Látványosan le akarták fejezni az iráni katonai vezetést, illetve szétverni az iráni légvédelmet és az iráni atomprogram ékkövét, a natanzi nukleáris létesítményt.
• Iránnak minden kompromisszum fájt volna az atomprogrammal kapcsolatban. A mérsékelt és a radikális konzervatívok közt sem volt egyetértés, mi az, ami még elfogadható.
• Trumpék megpróbálják úgy kommunikálni, mintha a megállapodások mestere ismét brillírozott volna.
• Elképzelhető, hogy egy elszabadult iráni proxy berántja a konfliktusba az Egyesült Államokat.
• Valójában Iránnak most nincs jó lépése, míg Izrael sokféleképpen tudja eszkalálni a helyzetet. Iránnak egy kártyája van: a tömeges ellencsapás, ez viszont szinte biztos eszkalációhoz vezetne.

Izrael péntekre virradóra nagy léptékű támadást indított Irán ellen. A támadás öt hullámában Izrael elsősorban a nukleáris és ballisztikus rakétákat előállító iráni létesítményeket vette célba, de támadások értek teheráni lakóövezetet is. A célzott támadásokban megölték az Iszlám Forradalmi Gárda parancsnokát, Hoszein Szalami tábornokot, valamint a hadsereg vezérkari főnökét és legalább hat iráni atomtudóst is. Iráni források szerint további civil áldozatok is vannak. Izraeli katonai források szerint az iráni natanzi atomlétesítmény is jelentős károkat szenvedett a légicsapásokban, amelyek a következő napokban is folytatódni fognak. Legalább egy-két hétig tartó támadásokra készülnek, Netanjáhu azt mondta, ezek mindaddig tartanak, amíg csak szükségesek.

Brutál erős izraeli támadás

Az Irán elleni izraeli támadás az elemzői várakozásoknál jóval keményebb és átfogóbb. A nyílt forrásokon elérhető információk alapján Izrael nemcsak éjszakai hullámokban támad, hanem napközben is, folyamatosan. Úgy tűnik, hogy az izraeliek több napon át tartó hadjáratra rendezkednek be, amelynek keretében átveszik a légi fölényt az iráni légtér felett, ahova így szabad bejárásuk lesz, és mintegy 200 vadászgéppel gyakorlatilag szabadon hajtják végre a csapásokat a katonai infrastruktúra (repterek, ballisztikus rakétaindító állomások, légvédelmi rendszerek stb.) ellen. A cél: kiiktatni mindent, amivel Izraelt tudnák támadni, és amivel védekezni tudnának az izraeli támadások ellen. Ha ezeket végrehajtották, valószínűleg folytatják az iráni nukleáris létesítmények szisztematikus elpusztítását.

Csepregi Zsolt Izrael-szakértő a 444 megkeresésére azt mondta, úgy látja, hogy abból a szempontból az izraeli célkitűzések a tavaly őszi, Hezbollah ellen indított támadáshoz hasonlítottak, hogy látványosan le akarják fejezni az iráni katonai vezetést, illetve szétverni az iráni légvédelmet és az iráni atomprogram ékkövét, a natanzi nukleáris létesítményt.

Bár Netanjahu az iráni nép zsarnokság alóli, közelgő felszabadításáról is beszélt, az izraeliek célja valószínűsíthetően nem a rezsim közvetlen megdöntése, erre utal az is, hogy az izraeli biztonsági apparátus kizárólag az iráni nukleáris program jelentette veszély elhárítását említi. Netanjahu utalt Irán ballisztikusrakéta-programjának drámai bővülésére is, amelynek keretében az elkövetkező években több tízezer rakéta gyártását tervezik. A biztonsági szervek értékelése szerint ezek a rakéták – a nukleáris fenyegetéstől függetlenül is – egzisztenciális veszélyt jelentenének, mivel képesek lennének túlterhelni Izrael katonai védelmi rendszerét.

Lesz-e iráni ellencsapás?

Az a száz drón, amit Irán (első körben) ellencsapásként indított, édeskevés volt, ezeket már az izraeli légtéren kívül megsemmisítették. A fő kérdés inkább az, hogy indít-e Irán olyan, több száz ballisztikus és/vagy cirkáló rakétából álló támadást, amilyet tavaly ősszel. Akkor a támadás nagy részét az izraeli légvédelem elhárította, azóta viszont Irán tovább növelte a ballisztikus rakéták gyártási ütemét. Kérdés, hogy ebben hol tartanak jelenleg, de ahogy az izraeli támadás is jóval komolyabb a tavalyinál, nem lenne meglepő, ha az iráni is az lenne. Ez logikus lenne, de nem biztos, hogy megvalósítható, ugyanis a szükséges indítóállomások már nem feltétlenül állnak az iráni rezsim rendelkezésére, hiszen az izraeli légierő kis túlzással azt csinál az iráni légtérben, amit akar.

Egyelőre nem tudni, lesz-e iráni válaszcsapás, ha igen, mikor, és milyen erős. Egyes elemzők úgy vélik, ha képes is lenne az iráni rezsim azonnali, nagyarányú ellentámadást indítani, azért nem tette meg eddig, mert meg akar őrizni valamit az elrettentőképességéből a következő napokra is. Az mindenesetre joggal feltételezhető, hogy Irán a következő éjszakákon fog valamilyen támadást indítani Izrael ellen azokkal a fegyverekkel, amik még a rendelkezésre állnak, de óráról-órára kevesebb az esélye annak, hogy elsöprő ellencsapást tud végrehajtani Izrael ellen.

Leegyszerűsítve az iráni rezsim dilemmáját, vagy tétlenül nézik, ahogy gyakorlatilag a teljes katonai támadó potenciáljukat, elrettentő erejüket és nukleáris programjukat Izrael a következő napokban szétbombázza, vagy egy utolsó lendülettel támadnak egy nagyobbat, amivel még jelentős károkat tudnak okozni, ez viszont még súlyosabb izraeli támadást vonhat maga után.

Mindeddig Izrael elsősorban katonai célpontokat támad (civil veszteségek így is vannak), kritikus infrastruktúrát nem. Ha viszont Irán indít egy tömeges válaszcsapást, Izrael is a következő szintre léphet, és elkezdheti az iráni olajinfrastruktúrát támadni. Ebben az esetben pedig Irán teljesen tönkremegy mint állam. E logika szerint Irán kezében egyetlen kártya van, a tömeges ellencsapás, ami azonban valószínűleg eszkalációt von maga után.

De miért pont most támadott Izrael, és miért pont így?