• Szuverenitástól hangos Európa, csak nem úgy, ahogy itthon megszokhattuk.
• Hirtelen sok helyen döbbentek rá arra: nem szerencsés, hogy az európai digitális élet ennyire ki van szolgáltatva az amerikai óriáscégeknek.
• Nemcsak az online világban hatalmas a lemaradás, de még a bankkártyás fizetések nagy része is amerikai cégeken keresztül történik.
• De mit lehet egyáltalán kezdeni ezzel a helyzettel?

A közelmúlt egyik jelentős európai fejleménye, hogy hirtelen mindenfelé a szuverenitásról kezdtek beszélni. Nem pontosan abban az értelemben, ahogy itthon megszokhattuk – az orosz háborús érdekek alig burkolt kiszolgálását értve alatta –, hanem elsősorban technológiai vagy digitális szuverenitást emlegetve. Ezek a fogalmak Trump második ciklusának kezdete után váltak igazán fontossá, amikor Európa-szerte sokak számára világossá vált, hogy odalett az addig magától értetődőnek vett szoros szövetségesi viszony Washington és Európa között.

A problémát az okozza, hogy az európai államok működését és az itt élő emberek mindennapjait mélyen meghatározó digitális infrastruktúra igen jelentős hányada van amerikai techvállalatok tulajdonában és irányítása alatt. Ez akkor sem lenne optimális felállás, ha az USA és az EU országai között amúgy felhőtlen lenne a viszony, a geopolitikai feszültségek azonban olyan forgatókönyveket is reálissá tettek, amikre hosszú éveken át senki sem akart gondolni.