„Elég sok olyan előadót, dalszöveget lehetne idecitálni, amellyel nem feltétlenül értünk egyet. Az, hogy valaki [Dopeman] egy Digitális Polgári Körhöz csatlakozik, és ott politizálni kíván, az megint egy másik téma” – Vitályos Eszter a csütörtöki Kormányinfón.
Tusványos után nagyjából így summázhatjuk a Fidesz válaszát a vele elégedetlen fesztiválozó fiatalságnak: azt se tudjátok, mit gondoltok pontosan, természetes, hogy lázadoztok, még engeditek magatokat belehergelni a lefizetett zenészek provokációjába – de ha jönnek a választások majd végiggondoljátok, és rá fogtok jönni, milyen jó voltaképpen ebben az országban. Vagy Bayer Zsolttal szólva: az anyátokat.
A mocskos fideszezés nyarán számos színpadi pillanat került be a napi politikába:
Számos különböző súlyú, gyakran szándékosan összekevert, de mégis egyazon kérdéskört érintő esemény.
„Tusványos politika vagy fesztivál? Tusványosban az a jó, hogy ez még olyan, mint a modern világ előtt volt, amikor az életet nem szabdalták föl. Egy egész, kerek, ahogy van. Tusványoson nem okoskodni kell, hanem élni kell benne, meg meg[élni]” – hangzott el a tusványosi Orbán-koncert végén a miniszterelnök szájából.
A szalmakalapos Orbán itt arra az általános logikára mutatott rá, amely rendre próbálja a művészeteket politikamentes, de legalábbis a mindennapi élettő különálló területnek bemutatni, a zenét szórakoztatóiparrá degradálni. Ez a hozzáállás általában a hatalom sajátja, amely attól fél, hogy a művészetek olyan energiákat szabadítanak fel és kérdéseket érintenek, amelyekbe beleremeghet a tekintélye.
Mikor Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszternél rákérdeztem, hogy akkor most baj-e a politizáló fesztiválozás, vagy sem, azt mondta, hogy a pártpolitika már szerinte nem fér bele a színpadon. Hogy miért is? Kezdjük az úgynevezett szórakozásnál, amiért emberek tömegei vonulnak ki a porba zenére ugrálni.
A szórakozás is politika. A test és a gondolatok irányítása, a normák meghatározása, átlépése, újraalkotása. Hova mehetünk és hova nem. Mit akarhatunk, mit lehet, mi tabu, mi nem: az Aki szép lányt akar venni című népdaltól kezdve a Horthy Miklós katonáján és a Sex Pistols God Save the Queen-jén át egészen a Punnany Massif Élvezdjéig mind ezekre a kérdésekre ad választ.
Hogy a Tusványoson megismert idősebb honfitársaink szavaival éljek: „Ha öt ember vergődik a Pride-on, akkor már az egész Pride undorító. Mind a háromszázezer ember.” A testek mozgása, az elhangzott szavak jelentése, a zene lüktetése maga is politika, közös ügy. A Pride nem csupán önmegjelenítés. A zenén, a mozgáson, a színeken keresztül egy társadalmi csoport élheti meg a saját identitását országunk közös területein. De például a magyar Himnusznak is egészen más súlya van Budapesten, Kistarcsán és Nagyváradon.
Másik példa: Hiába tiszta, szövegtelen elektronika, a techno történetében ott lüktet a meleg közösségek emancipációja, az egyes testek felszabadulása a korábban rájuk szabott szabályrendszerek alól. Bármennyire is kommercializálódott azóta, a szórakozás egy új formáját hozta el, tehát formálta a megélt valóságot: raktárépületek keltek újra életre, testképzavaros emberek szabadulhattak fel az őket elítélő tekintetek alól és a legkülönbözőbb társadalmi rétegekből érkező emberek kapcsolódhattak egymással.
„Ha te elmész egy olyan koncertre, ahol tudod annak a zenekarnak a hitvallását, hogy mondjuk háborúpárti vagy békepárti, vagy amellett van, hogy a vietnámi háborúból jöjjenek haza a fiatalok, akkor te ezt így választod” – mondta a kulturális miniszter, mikor a Beatlest hoztam példaként a politizáló zenészekre. Hankó szerint azt, hogy a zenésznek van egy hitvallása, el kell különíteni a pártpolitizálástól.
Pedig a pártok – legalábbis saját állításuk szerint – olyan közösségek, melyeket egy közös küldetés, értékrendszer, cél tart össze. Jó eseteben. Rossz esetben ezek mögé a világnézetek mögé bújva gyakorolnak hatalmat mások kárára. Így vagy úgy, ha adott párt szimbólumává válik értékrendszernek, elnyomó hatalomnak, mi akadálya annak, hogy az utalgatás vagy az értékrendszer kritizálása helyett magával a párttal álljon szembe egy zenész?
A kérdésre a ki nem mondott, implicit válasz a már korábban vázolt hatalmi logika: a hatalom fenntartásának intézményrendszerét le kell választani, természeténél fogva különállónak kell mutatni a világ többi részétől. Azt kell sulykolnia, hogy a pártnál van a hatalom, és ő határozza meg, mi a világ, mi lehet a zenészek szerepe, és nem fordítva.
A kimondott, explicit választ Bayer Zsolt és Kovács Ákos zenész adják meg, amikor a művészetek hanyatlásáról beszélnek. Bayer nagy megfejtése közben – miszerint régen még Arany Jánosok írták a walesi bárdokat nem holmi Majkák a Bindzsisztánokat –, megfeledkezik arról, hogy Arany János hiába volt népies költő, maga a nép nem tudta olvasni.
Ezt a cikket teljes terjedelmében csak előfizetőink olvashatják el. Légy része a közösségünknek, segítsd a 444 működését!
Már előfizetőnk vagy?Mit keres a nőverő himnuszokból karriert építő Dopeman a Karmelitában? Miért támogatják Bede Zsolt meghívását? Ha a Kneecapet ki tudták tiltani, akkor Mahmúd Ahmedinezsádot miért nem? Gulyás Gergelyt kérdeztük.
Májusban még rohadt nagy vereségtől tartott a Demokrata főszerkesztője, mostanra viszont már úgy látja: összeszedte magát a jobboldal, és nem is kérdés, hogy magabiztos többséggel nyer a Fidesz. Békemenetre azért így is szükség lesz, akár többre is. Bencsik Andrást Tusványoson kérdeztük.
Ellenzéki politikusokkal ült össze egy beszélgetésre Kocsis és Simicskó Tusványoson, de tiszás résztvevő nem volt. A Fidesz esélyeiről, Simionról, oroszpártiságról, és persze Magyar Péterről is szó volt.
A kormánypárti publicista Tusványoson beszólt Magyar Péternek és a mocskos fideszesező fiataloknak. Közben pedig kimondta, hogy bármit gondol Orbán Viktor, a puncsfagyi igenis szar.
A rapper a Campus fesztiválon a Csurran, cseppen című szám végén eljátssza, hogy lelövik. Deák Dániel szerint ez veszélyes, a Hír TV a Fico-merénylethez lyukad ki, Bohár Dániel pedig a Tisza Párthoz.
A poszt úgy indult, hogy gyönyörűen süt a nap, aztán váratlan fordulatot vett.
Egy rakás popzenész szólt be a színpadról, már ha a szeretet és az összefogás hirdetése antiorbánizmust jelent. De számít ez bármit is? Hatnak a szavazókra a popsztárok? És ha igen, miért egy közepesen ismert mulatós zenész miatt főhet Orbánék feje?
Miért bohóckodik Dopeman Pityinger László a Karmelitában? Mi előnye származik Orbán Viktornak abból, hogy egy kiélezett kampány közepén az egykor még MSZP-s támogatással ringbe szálló, Orbán-fejjel focizó, lecsúszott zenésszel pózoljon?
Ami 2024-ben a brat volt, az idén a minden fesztiválon felhangzó sláger. A magyar fiataloknak bőven volt okuk elégedetlennek lenni az utóbbi 15 évben, 2025 nyarán pedig végképp elegük van.
Arra lehetett számítani, hogy Orbán az erdélyi fesztivál főfellépőjeként megfejti a világot, egyúttal eltemeti a Nyugatot. És ez is történt.
Tusványosi beszédének gerincét az adta, hogy Brüsszel hogy sodor mindenkit világháború felé, az érvelésben erősen előbújt az orosz narratíva is. Emellett bátorította a Tisza miatt talán kicsit elkenődött saját tábort, és nem maradhatott el a burkolt buzizás sem, miszerint a homoszexuális házasság dönti össze a Nyugatot.
Orbán Viktor szerint jó, hogy a politika és a fesztiválozás megfér egy helyen, de akkor mi a helyzet a mocskos fideszezéssel? Hankó Balázst erről, valamint a magyar színházaktól megvont támogatásokról kérdeztük.
Az elkényelmesedett kormánypárt politikusai nem tudtak felpörögni Tusványosra, erejükből csak a zenészek, a fiatalok és a tiszások ekézésére futotta. Látszólag a Simion-ügy miatt sem aggódnak, pedig találkoztunk fesztiválozókkal, akik szerint Orbán kiállása az erdélyiek arcon köpése volt.
Miközben Orbán Viktor és mögötte a teljes kormányzat arról beszélt, hogy idén nem lesz Pride Budapesten, egy maroknyi elszánt csapat összehozta az ország történetének egyik legnagyobb demonstrációját. Jogi mestercsel, kifaroló támogatók, be nem tartott DK-s ígéret, belső kommunikációt megfigyelő szélsőjobbosok, és utolsó pillanatban, titokban megadott rendőrségi oké: a 2025-ös Pride szervezésének kulisszatitkai.
Hankó nyíltan üzenetértékű látogatása nem az idegenszívűeknek szánt üzenet, hanem a saját tábornak szól. Nekik üzeni, hogy elég legyen a művészi értékről meg hasonlókról való nyivákolásból. Meg a szakmázásból. A megalázott rendszerhű művészek ezt a kioktatást egy kultuszminiszternek kinevezett gyógyszerésztől kapják meg.
A Mathias Corvinus Collegiumnak más szakkollégiumokhoz képest annyi a pénze, hogy azt se tudják, hova tegyék. Megnéztük, milyen fesztivált rendeznek Esztergomban, ahol Navracsics, Szijjártó és Csányi voltak a húzónevek. Volt minden a kriptótól a kultúrharcig, csak az igazi, éles, újdonságot is mutató vita hiányzott.
Romániában mondjuk nem is hoztak törvényt arról, hogy ez ártana a gyerekeknek.
Nagy Feró egy külön LMBTQ-blokkot épített be a nyári koncertjébe az EMMI által támogatott káli-medencei fesztiválon.