• Véget ért a március, itt a NER történéseit, legsúlyosabb döntéseit és legviccesebb pillanatait összefoglaló havi sorozatunk, a Fidesszencia új része.
• Húsvéti nagytakarítás ígérete, Pride-tiltás, Matolcsyék lejtmenete, kitüntetett antiszemita irodalmárok, balhék a Tisza Párt pultjainál, Rogánné luxusruhái, szóval na, súlyos hónap volt ez is.
• A januári cikk itt, a februári itt olvasható.

Polos

Mi mással is lehet kezdeni a havi összefoglalót, mint a március 15-én elhangzottakkal, Orbán Viktor a szokásosnál is keményebbre sikerült mintegy 20 perces beszéde egy valóságot hajlítgató és ketté is törő, folyvást birodalmazó EU-ellenes kiáltvány volt, nyakon öntve Ukrajna-ellenességgel és a poloskához hasonlított ellenfelei (ellenfelei, értsd: a dolgukat normálisan végző bírók, újságírók, politikusok) fenyegetésével, szégyent, megvetést, húsvéti nagytakaritást és a pokol külön bugyrát ígérve nekik.

A poloskázáson természetesen többen is felháborodtak, például Nyáry Krisztián és Szabó Tímea is, Szánthó Miklós és Mráz Ágoston Sámuel viszont természetesen nem értette, hogy mit nem értenek a hitlerező hülyék, akik megérdemlik, hogy lepoloskázzák őket, na meg az egész igazából egy műbalhé. Mármint ez a mi összefoglalásunk, ők nem pontosan így írták.

Később a felháborodás hatására Orbán pontosított, azt mondta a poloskát Magyar Péterre értette - mondjuk a beszédben egyáltalán nem ezt mondta. A poloskázás azért célt él: a Magyar Nemzet nevű propagandalap rovarként ábrázolta Magyart és a tiszásokat.

Ehhez kapcsolódóan Sulyok Tamásnak - aki ugye a köztársasági elnök - volt egy nagyon vicces esete: még Orbán beszéde után a Telex kérdezte a véleményéről, amire a Köztársasági Elnöki Hivatal azt írta, „az államfő politikusi beszédeket nem kommentál, csak akkor, ha az a társadalmi béke megbontására, és a nemzet megosztására szólítja fel az embereket. Itt ilyen nem történt. Amennyiben figyelmesen meghallgatja a miniszterelnöki beszédet, akkor egyértelműen kiderül, hogy a jelzett részben nincs hasonlat, de még metafora sem.”

Csakhogy később a Telex kapott egy felháborodott levelet a Köztársasági Elnöki Hivatal kommunikációs igazgatóságától, hogy ők „megtévesztő módon adtak mondatokat, állításokat a köztársasági elnök szájába”. Szerintük ők a válaszukban egyetlen mondattal sem utaltak arra, hogy a köztársasági elnök véleményét közlik, hiszen az aláírás Sándor-Palota – Kommunikációs Igazgatóság volt. Vagyis Sulyok csapata azt állította, nem az államfő álláspontját közlik, amikor a sajtó számára megadott hivatalos elérhetőségeken megkérdezik, hogy egy adott témában mi az elnök (!) álláspontja. Sulyok kommunikációs igazgatója pedig poloskás képpel posztolt arról, hogy összevissza hazudozott a „Telex selejt”. És ez még nem minden, arra, hogy Tóta W. Árpád, a HVG publicistája a bajszos szar analógiájára egy szatyor fingként hivatkozott rá, azt mondta, a gyűlöletbeszédet kontextusában kell értelmezni.

A Tisza Párt 15-én délután az Andrássy útra vonult, A 18-19. században, majd a 20. század első felében újra divatba jött Bocskai-viseletben és 2025-ös séróval, magyar zászlót lengetve színpadra álló Magyar Péter a beszédtempóját az orbáni 0.75-ösre állította, így háromnegyed órás lett a felszólalása.

A rendszerváltásra utalva továrisi konyecező politikus a beszéd végén 12 kérdéses népszavazást, vagyis technikailag inkább tiszás nemzeti konzultációt hirdetett áfakulcsokról, SZJA-ról, adókról, állami költésekről, EU- és NATO-tagságról, két ciklusban maximált miniszterelnöki posztról, önkormányzati hatáskörökről, miniszterelnöki és politikusi fizetésekről. Magyar a 444-nek a tüntetés után azt mondta, hogy Ez nem egy nemzeti konzultáció lesz, amire egy kismajom is tudja a választ, Orbán poloskázásáról pedig közölte „Így nem egy miniszterelnök nem beszél, hanem még egy átlagember se a kocsmában. És szerintem a magyar emberek többsége ezt így gondolja, úgyhogy Rogán Antal ezzel a beszéddel nagyon mellélőtt.”

A hónap szava: technofasizmus

Az ünnepi időszak végeztével tovább tolta fullba a kretént a kormány, ahogy azt már az évértékelőn megígérték, be is nyújtották, meg is szavazták, alá is írták a Pride betiltását lehetővé tevő, a gyülekezési jog korlátozásáról szóló törvényt. A Momentum és Hadházy Ákos füstbombával akciózott, aminek ezt a fontos képet köszönhettük:

A tiltakozásért Kövér László házelnök kitiltotta a képviselőket, és rekordnak számító több mint 70 millió forintos bírságot osztott ki. A füstgyertyázás után egyébként Kocsis Máté, a Fidesz frakcióvezetője arról posztolt, hogy Bányai Gábornak, aki nemrég esett át a covidon, sürgős orvosi ellátásra volt szüksége, Bayer Zsolt pedig a Magyar Nemzetben tetvezte (poloskázta) a momentumosokat.

Hadházy szerint a Pride betiltásán túl a totális technofasizmus épül, ami ellen tüntetni is kezdett. A politikus először március 25-én szervezett demonstrációt az Erzsébet hídra, a rendőrség előzetesen nem engedélyezte az eseményt, ám a Kúria kimondta: a tiltás jogtalan volt. A március 25-ei többezres megmozdulás vonulásokba és hídlezárásokba torkollott, akárcsak a következő, és minden bizonnyal a további tüntetések is hidakon fognak végződni. Orbán Viktor miniszterelnök az események kapcsán azt mondta, „hidakat lezárni sportjelleggel nem normális dolog”. A hídlezárás tényleg nem normális dolog, de pont ez a lényege, ugyanis nyomást gyakorolni csak nyomásgyakorló eszközökkel lehet.

Úgy tűnt, hogy a Pride betiltása lesz a csodafegyver a Tisza ellen: ha Magyarék tiltakoznak, az is jó, ha mellé állnak, az is remek. De egyvalami nem jó a Fidesznek: ha nem szállnak be a játékba. Márpedig nem szálltak be - mondjuk ha felelős politikus lenne, Magyar nem maszatolná el a gyülekezési jog csorbítását -, emiatt a fideszes média lassan agyvérzést kap. Magyar szerint „súlyosan téved, aki azt hiszi, hogy a hatalmat az eddig már ezerszer kipróbált és elbukott módszerekkel lehet leváltani”. Úgy látja, ezek az akciók Orbánék hatalomban tartását szolgálják, ők pedig nem sétálnak be ebbe a „csapdába”. Ők országjárásba kezdtek, a rendezvényeket és aláírásgyűjtéseket visszatérően kísérik atrocitások, amik azért beégtek a hírfogyasztók emlékezetébe: