Negyven éve rendelték el az ország egyik volt miniszterelnöke által nevetségesnek tartott tilalmat.
A nemzetközi politika legalább olyan turbulens, mint a Donald Trump beiktatása utáni hetekben, így ideje volt beszélgetni az elmúlt időszak legfontosabb eseményeiről. Többek közt az ukrán–magyar kémbotrányról, a győzelem napi katonai parádéról és a háborúval kapcsolatos amerikai hangnemváltásról is beszélgettünk Takácsy Dorka Oroszország-szakértővel, és Takács Márk katonai elemzővel.
A kormány arról beszél, a leválás 6-800 milliárdba kerül, és ha meg kell lépni, nem lesz fedezete a rezsicsökkentésnek.
Az oroszok azt állítják, végre minden rendben van az elfoglalt területeken, csillog-villog, épül-szépül minden. Ez a nyugodt jólét mégsem érhető el mindenki számára, a helyi lakosok egy része hajléktalanná válik, miközben az intenzív oroszosítás következményeivel is meg kell küzdeniük.
A megállapodás aláírása szimbolikus jelentőségű, az Egyesült Államokat és Trumpot személyesen köti ugyanis Ukrajna gazdasági jövőjének sikeréhez. Bár az előirányzott projektek megvalósítása valószínűleg évekig tart majd, kormányzati támogatással nyíltak lehetőségek Ukrajnában amerikai befektetők előtt. Rövid távon a megállapodás azt biztosíthatja, hogy az USA nem löki a busz alá az ukránokat.
Letelt Donald Trump második elnökségének első száz napja, ez alatt minden korábbinál többet beszélt a világ az ukrajnai békéről. Béke egyelőre nem lett, a fronton tovább folyik a húsdarálás.Takács Márk katonai szakértő összefoglalója.
A hétvégén Amerikában tárgyalt a külügy kis atomerőművek magyarországi építéséről. A kelet-magyarországi épülő autógyárak, valamint Paks I. és a Mátrai Erőmű elvileg közelgő leállása miatt csakugyan égető szükség lenne új áramtermelő infrastruktúrára. A világon csak két helyen van ilyen.
Vlagyimir Putyin már abba is belemenne, hogy ne építsék le teljesen az ukrán hadsereget, mondta a 444-nek Jarábik Balázs. Az Ukrajna-szakértő szerint az orosz elnök elérte a legfontosabb céljait, így hajlandó lehet befagyasztani a második krími háborút.
Az orosz propaganda nem bánik kesztyűs kézzel az ukránokkal, előszeretettel ábrázolja őket áruló testvérnek vagy mezítlabás parasztnak. De mióta léteznek ezek a toposzok, és miért pont ezeket használják most is?
A történelemben kijött már néhány cifra dolog abból, ha balkáni országok keresztbe-kasul szövetkezgettek egymással. Most is ez történik, ráadásul mi is ott vagyunk. De mi van a kézfogások és az aláírások mögött?
Az sem világos, hogy az európai országokkal fognak-e egyeztetni az ügyről az amerikaiak előzetesen, vagy majd mindenki megtudja a sajtóból, hogy hogyan döntöttek.
A Pentagon hosszú évtizedeken át építgette és szépítgette saját igényei alapján azokat a globális ellátási láncokat, amiket most alaposan felkavarhat a vámháború. És saját hadseregét is drágábban tudja így csak fenntartani.
A republikánusokat támogató befektető tenné rá a kezét az Északi Áramlat 2-re. Nagyon úgy néz ki, hogy az orosz–amerikai tárgyalásokon Ukrajna érdekei és szempontjai számítanak a legkevésbé.
Egyre többen írnak arról, hogy a Zelenszkij-stáb gyors választásokra készül Ukrajnában, kihasználva, hogy konfliktusainak hála ismét népszerűbb az elnök. Ám a helyzet ellentmondásos és bonyolult, és van sok konkrét akadály.
Az oroszok többsége jobban él, mint azelőtt, de már nincsenek illúzióik az elnökkel kapcsolatban, mondja Tatyjana Sztanovaja. A Berlini Carnegie Központ tudományos főmunkatársa szerint a Putyin-rezsim a névadója nélkül is működőképes maradhat, az orosz–ukrán háború viszont aligha ér véget a közeljövőben.